Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Hankák Péter: A polgárosodás fogalmai Széchenyinél, Széchenyi és a magyar polgárosodás
hanem elsősorban maguktól az emberektől. Nem a föld termékenysége s a kedvező éghajlat teszik a közerőt, hanem az ész és a munka. ,A henyélés minden hiba, vétek s bűn kútfeje”, illetve „mennél több a fáradozás, munkás, törekedő, annál több az / n 20 ereny És ezen a ponton Széchenyi ismét túllép a hagyományos és szokványos munkatiszteleten és buzdításon. Merthogy, írja, nem akármilyen értelemre, hanem kiművelt észre, fejre van szükség. Hiszen lehet tapasztalatból és passzióból is jobban gazdálkodni, de csak azt művelhetjük tökéletesen, amit mesterség s nem időtöltésképpen űzünk. Aminthogy az sem nevezhető valóságos és derekas industriának, ha valaki kis váltógazdaságot vezet be, pár birkaaklot állít. Hiszen igaz, mindebben van munkálkodás, csak — hangsúlyozza Ricardo, Malthus, Sismondi ellenében - nem önmagában a munkálkodás, hanem a rendszeres és a „jól elrendelt”, vagyis tervszerű és szakszerű munka a nemzeti gazdaság talpköve.21 Ebből a megállapításából két jeles következtetés adódik. Egyrészt, hogy- valóságos iparkodásnak, hamarosan új szóval: iparnak igazából az ész és értelem által irányított, jól kiművelt „kézművészetek”, fabrikák nevezhetők. Másodszor, hogy a tervszerű és hasznos munkák köréből a kereskedést sem lehet kihagyni. Széchenyi sok helyütt gúnyolja a kereskedelmet lenéző nemesembert, aki pedig rá van szorulva a kereskedőre. Azt sem titkolja, hogy többre becsüli az ügyes kereskedőt a hanyag gazdánál. Milyen kimenetelű lesz az olyan viadal, ahol egyrészről „a tudatlan, gondatlan s adósságokba merült termesztő, más részről pedig az ügyes, éjjel-nappal fáradozó s pénzes kereskedő áll!... Minden enthusiasmus, török muzsika, káromkodás, zsinóros nadrág, ... s több aféle semmivé válik a jól elkészült katona s háborúi mesterség előtt."22 A korszerű gazdaság alapja tehát nem csupán a serényebb és jól elrendezett földművelés, hanem a nagyobb industria és a virágzóbb kereskedés is. Nem kétséges, hogy ebben a felsorolásban az industria már ipart, kézmű-, sőt gyáripart jelent. így értelmeződik át Széchenyi gondolatmenetében a serény szorgalom, az iparkodás iparrá, kézművészeti iparrá, majd manufaktúrává, fabrikává, a végén pedig gyáriparrá. Az sem kétséges, hogy e szemantikai változás mögött külföldi - főként angliai - utazásainak, az ottani kézművesmesterekkel, gyártókkal, kereskedőkkel való beszélgetések állottak. * Széchenyi fogalmi kategóriái, éppúgy, mint eszményei és az empírián alapuló racionális érvrendszere hazánkban teljesen újak, úttörők, egyéniek és zseniálisak voltak. Mégsem szoríthatjuk be őt a kiváló közgazda, a reformer politológus, a lelkes nemzetnevelő irodalmi körébe. Széchenyi ugyanis nemcsak közgazda volt, hanem gazda is, földbirtokos, és legalább annyira a tettek, az alkotások, mint az eszmék és szavak embere. Vörösmarty azt tartotta Széchenyi nagy érdemének, hogy az „ábrándozás fellegeiből a gyakorlat és a lehetőségek mezejére vezeté a gondolkozást, hogy egyesületeket alapított, melyek fennállanak, s melyek, ha egyéb hasznot nem hajtanának is, megtanítanak bennünket... a szorosabb gazdálkodás, s önkormány eddig gyéren ismert, vagy balul gyakorlott erényeire”.23 Kemény Zsigmond 1851-ben terjedelmes röpiratban méltatta Széchenyi érdemeit. Először azt emelte ki, hogy bár reformjai nagy mértékben előmozdították a vállalkozási szellemet, a közlekedést és az ipart, de óvakodott attól, hogy ellenünk hangolja az erős osztrák gazdasági érdekköröket.24 Hasonlóképpen, ámbár a 282
