Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Hankák Péter: A polgárosodás fogalmai Széchenyinél, Széchenyi és a magyar polgárosodás
parlamentáris rendszer híve volt, óvott a gyors, radikális változtatásoktól. Küzdőteréül, írja Kemény, a szociális tért választotta”. ,A társulatok által az eszméket, nagy anyagi vállalataival a nemzet kiállítási erejét akarta összpontosítani” - elsősorban Budapestre, amelyet Magyarország szívének szánt. Minden reformja ugyanis a polgárosodással összekapcsolt nemzeti felemelkedést akarta szolgálni.“'’ „Széchenyi hazánk parlagon heverő anyagi és szellemi kincseinek s a magyar nemzetiségben rejlő regenerációs erőnek roppant belértékét ismerni tudta. Ő belátta, mily könnyen lehet kímélő és óvatos politika által az ország felvirágzását a nemzetiséggel egy vonalon tartani.”26 De hát miért és mire ez a sokszor hangsúlyozott nagy óvatosság, a bécsi kormányzati és gazdasági érdekek eme tapintatos kímélése? Egyrészt Széchenyi valóban erősen tartott a bécsi abszolutista centralizmus erejétől, amelyet olykor túl is becsült, másrészt a reform minden fő kérdésében figyelembe vette „azon vegyes házasságnak igényeit, mely Magyarországot az örökös tartományokkal összekötötte”27 E mögött a vezető motívum mögött azonban messzetekintő és nagyralátó jövőterek rejlettek. Ha ugyanis Magyarország potenciális gazdaságának realizálásával magas fokra emelkedik, akkor előbb-utóbb a birodalom valóságos központjává válik, „s bár eleinte észrevétlenül, de az idők folyama szerint mindinkább a mi érdekeink fognak a monarchia belkormányzásában és küÍviszonyaiban elhatározók lenni”.28 E nagyívű stratégiai célokra való készülődés mindennapjaiban azonban a vállalkozásoknak volt közvetlen reálértékük. Az addigi sikeres magánvállalkozó főurak, a Forgáchok, a Batthyányak, az Andrássyak után Széchenyi lett az ország első nemzeti nagyvállalkozója. Alig áttekinthető vállalkozói-alapítói tevékenységében még bizonyos tervszerűséget, legalábbis átgondoltságot fedezhetünk fel. A sort a tudományosságot, a művelődést serkentő alapítások nyitják, az Akadémia, a Kaszinó alapítása, a lóversenyezés és lónemesítés meghonosítása. Ezt követi a közlekedést és kereskedést felpártoló tervek, kísérletek és vállalkozások hosszú sora: részvétel a Dunagőzhajózási Társaság alapításában, utóbb a vasútépítés tervezésében és megindításában. Aztán jöttek az al-dunai utazások, a Vaskapu-szabályozás gyakorlati tervei, hogy Magyarország tengerhez jusson, és „Budapest megszűnjék vak zsák lenni”, majd következett a Tisza-szabályozás megindítása és a közlekedést segítő alkotások koronája: a Lánchíd. Végül az 1840-es években alakul meg Széchenyi részvételével a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, ekkor kezd termelni a Hengermalom, a mezőgazdaságot serkentő első nagy ipari vállalkozás. Alighanem eme alapítások tervezésekor is szeme előtt lebeghetett a kortársi osztrák és angol főúri vállalkozók példája, de nem kétlem, az ösztönzés belülről fakadt. Széchenyi e téren is korának gyermeke: a romantikától ihletett tervező és racionális vállalkozó szellem, akiben elmélet és megvalósítás, közérdek és egyéni előmenetel harmonikusan egybecsengett. Széchenyi és kora történelmi csillagórában született és alkotott, amikor a társadalom polgárosodása és a rendi válaszfalaktól tagolt nemzet összeforrása egymással kölcsönhatásban haladt előre. A polgárosodás végső eszmei célja Széchenyi gondolatrendszerében is a nemzet felemelése, művelése, európai színvonalra emelése volt, amint a tiszta patriotizmus a polgárosodás mellett korteskedett. Széchenyi naplóin, tanulmányain végigvonuló, mondhatjuk uralkodó motívum a nemzetiség féltése, jobbításának, megújításának szándéka. A nemzet sze- retete „az emberi lény minden ereibe, s lelke legbelsőbb rejtekibe szőtt természeti tulajdon, mellyet az önbecs megsemmisedése nélkül... lehetetlen kiirtani”.29 283
