Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szántó László: Látlelet a sztálinista agrárpolitikáról a somogyi összegzés kaposvári vitáján
bizonygassák. Tavaly Márkus István és társai néhány somogyi termelőszövetkezetben időztek, majd az ott - a megye jellegét egyáltalán ki nem fejező helyeken szerzett tapasztalataik alapján írták meg a tsz-ek szétbomlasztásának előkészítését célzó Somogyi összegezés című tanulmányaikat.”36 Ezután megismételte a fentebb idézett dokumentum állításait a „deklasszált elemek” szerepéről. A szociográfiai írások esetében gyakorta megfogalmazott vád kérdésénél, hogy ti. általánosan nem jellemző esetek bemutatásával torz képet festenek a valóságról — érdemes egy pillanatra megállni, ugyanis ez az ellenérv egy teljesen más indíttatású kritikus véleményben is kifejezésre jutott. A Csillag 1956. októberi számában többen reagáltak Márkus tanulmányára, s közülük Földdeáki Béla hozzászólásában az alábbiak olvashatók: .JMárkusékkal azonban nem tudok mindenben egyetérteni, leginkább abban, hogy a négy községben végzett vizsgálat tényei és adatai az egész megyére általánosíthatóak lennének. Márkusék elég ügyesen választották ki a négy községet, megnézték a megye minden jelentősebb tájegységét. Mivel azonban magát a megyét nem próbálták megismerni, nem vették észre például, hogy az Igái—Ráksi—Magyaratád- Toponár vonalon gazdálkodó szövetkezetek olyan állattenyésztési eredményeket érnek el, amelyekkel nem csupán a régi kisparaszti szintet, de sok tekintetben a régi uradalmi szintet is felülmúlják.”3' A kritikai megjegyzések szándéka érthető, de a konkrét példához ismerni kell azt a tényt, hogy pl. az említett Ráksi községben működő tsz az 1950-es, 60-as évek egyik kirakatgazdasága volt Somogybán. Ennél lényegbevágóbb annak rögzítése, hogy a korábban már említett agrártörténeti munkák szerint megyénk mezőgazdaságában is komoly termelési visszaesést okozott az 1950-es évek agrárpolitikája.38 Talán nem minden vonatkozásban tükrözte pontosan a szociográfiai dolgozat a megye agrárviszonyait, de - mint a hatalmas visszhang is bizonyította - helyesen és jó érzékkel ragadták meg Márkusék a helyzet lényegét. A tanácskozáson felszólaló tsz-elnökök, párt- és tanácsi vezetők túlnyomó többsége elítélő hangsúllyal kitért a Somogyi összegezés bomlasztó hatására, összekapcsolva azt az „októberi események” nyomán bekövetkezett tömeges felbomlással. Egy rövid idézet a kaposvári járási párttitkár felszólalásából lényegbevágóan jellemzi a tanácskozás irányultságát témánkkal összefüggésben: „Az ellenforradalmi idő alatt a járás dolgozó parasztjai, de egyes járási és megyei vezetők is azt mondták, hogy a járás területén azért volt olyan nagymérvű a felbomlás, mivel (a tsz-ek) többsége erőszakkal volt megszervezve. Ez nem fedi a valóságot, úgy gondolom, ha megkérdezzük azokat az elvtársakat, akik itt voltak s jelenleg is itt vannak, megmondhatják, hogy igen nagy felvilágosítómunka eredményeként, de önszántukból lépteti a tsz-ekbe... A Somogyi összegezés legnagyobb részben a kaposvári járást érintette, mert itt történt meg.”39 Az MSZMP Somogy Megyei Intézőbizottságának elnöke hozzászólását az októberi vitaest és a tsz-értekezlet összevetésével kezdte: „Igen sok olyan prókátora volt a parasztságnak, akik az érdekeit kívánták védeni... Az író urak a Somogyi összegezés vitájában be akarták bizonyítani, hogy a parasztság számára a szövetkezés útja járhatatlan és a nyomor felé vezet. A parasztok érdekében, megbízásából beszéltek Márkus és társai, akik soha nem ismerték a paraszti életet és nem értettek a földhöz. Másrészt azok vettek részt e vitán, akik deklasszált elemek voltak, és csak azok nem tudtak beszélni, akiknek érdekében folyt ez a vita. Az a tanácskozás nem így volt, mint ez a mostani, hanem az író urak előkészítették a felszólalókat és azt ragadták ki, amelyik a tsz-einket jellemezte. A jelenlévő szövetkezeti tagok be tudják bizonyítani és ha megvizsgáljuk a tsz-ek helyzetét, láthatjuk, hogy az jövedelmező és jó.40 275
