Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szili Ferenc: Kivándorlás Somogyból Horvátországba és Szalvóniába (1880-1914) (Második rész)
A kivándorlás %-os megoszlása járásonként 1. sz- grafikon Csurgói (17.3%) Nagyatádi Lengyeltóti Kaposvári Csurgói Igali Marcali Tabi Szigetvári 1137 fő 190 fő 487 fő - 42 fő Romániába 699 fő 597 fő 315 fő 108 fő 552 fő kardjaként függött a fejük felett. Közülük sokan választották a kivándorlást Szlavóniába, majd a századforduló után Amerikába is. Ecseny, Gadács, Büssü, Polány, Szil községekből mindkét irányba tömegesen indultak útra a szerencsét próbáló, de a kockázatot is vállaló kivándorlók. A szigetvári járásból a legtöbben Endrőcz, Barcs, Németiad, Szulimán. valamint Lakócsa és Tótújfalu községekből távoztak. A kaposvári járás kivándorlási gócpontjai Bőszénfa, Szenna, Szomajom és Bárdszerászló községek voltak. A csurgói járásban a Dráva menti községek Berzence, Udvarhely, Gyékényes és Szentmiklós adták a legtöbb kivándorlót. A nagyatádi járásból sokan távoztak Nagyatádról, a járás székhelyéről, mert szűkös lehetőségeivel lakóinak nem tudott perspektívát felmutatni. Tarany, Háromfa-Agarév, Babócsa, Bolhó, Aracs, Vízvár, Nagykorpád, Csokonya, Csököly, Inke és Felsősegesd részben délszláv lakói, valamint uradalmi cselédjei és a nagyobb birtokról álmodozó parasztjai indultak el a Dráva túlsó oldalára. A marcali, főképpen pedig a tabi és a lengyeltóti járásokban már kevesebben éltek a kivándorlás lehetőségével. Kéthely, Vörs, Kötcse és Jád községekből azonban feltűnően sokan távoztak. 1880-1890 közötti évtizedekben Somogy megyéből 4085 fő hagyta el 238
