Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szili Ferenc: Kivándorlás Somogyból Horvátországba és Szalvóniába (1880-1914) (Második rész)
véglegesen szülőföldjét. Az útlevélkérők rendszerint a családfők voltak, akik az egesz családot magukkal vitték. Az 1. sz. táblázat szerint a velük együtt távozó feleségek száma 864 fő volt, az összkivándorlók 21,15%-a. Akivándorlók döntő többségét, 2093 főt, a gyermekek alkották, akik a kivándorlók 51,23%-át tették ki. A magukkal vitt rokonok száma 142 fő, nem volt jelentős.9 (2. sz. grafikon) 2. sz. grafikon A kivándorlók száma összesen (%-os megoszlása) rokon (3.5%) Útlevélkérők száma 986 fő Feleség 864 fő Gyerekek 2093 fő Rokonok 142 fő Akivándorlók pontos létszámát a körjegyzők, illetve a szolgabírók sem tudták minden esetben regisztrálni (1. sz. táblázat). A közismerten szervezetlen és nem egy esetben nagyvonalú helyi és megyei adminisztráció elől jó néhányan úgy eltűntek, hogy senki sem vette őket észre. Éppen ezért joggal feltételezhetjük, hogy az 1. sz. táblázatban feltüntetett adatok nem elég pontosak, ennél többen hagyták el a megyét. Ezt a feltevésünket alátámasztja az a tény, hogy a Vármegyei Híradóban évenként közölték azoknak a hadkötelezetteknek a névsorát, akik a sorozáson nem jelentek meg, és a katonai kötelezettség elől ismeretlen helyre távoztak. Ezeket a körözési listákat a törvényhatóságok kölcsönösen megküldték egymásnak. Évenként — megyénként - félszáznál is több név szerepelt egy-egy listán. Közülük feltehetően sokan kerestek menedéket a Dráva túlsó partján, akik később kivándorlásra ösztönözték hozzátartozóikat is. Összességében kijelenthetjük, hogy Szlavóniába a kivándorlók nem magányosan indultak el, hanem a családokkal együtt, keresve a biztonságosabb megélhe239 útlevélkérő (24.1%) feleség (21.1%) gyermek (51.2%)
