Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténetéből
Felesége, br. Eötvös Jolán (1847-1912 után), klasszikus írónk és kultúrpoliti- kusunk lánya volt aki jóval túlélte férjét.12 Fiai közül ugyan ifj. József volt az idősebb, azonban a hazai erdészeti és v adászati közéletben játszott szerepe miatt indokolt először Pált bemutatni. Dr. br. Inke)’ Pál (1876-1942) A családi kastélyban Iharosberényben született. Gimnáziumba Nagykanizsán járt. Felsőfokú tanulmányait két helyen is végezte: előbb Magyaróváron gazdászi, majd Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi oklevelet szerzett.13 A Vadászlap tudósításaiban először 1891-ben, tehát 15 éves korában szerepel a neve: a szokásos tavaszi szalonkázások alkalmával kettőt lőtt. (Apja ugyanekkor szazat.) Apjuk halála után bátyjával megosztoztak a birtokon, s neki jutott a délebbi iharosi rész. Saját birtokán maga vette kezébe a gazdálkodás irányítását. 1908-ban nősült meg. Felesége, Sztank.ovánszky Ágnes (1887-1960 körül) egy liptómegyei eredetű sokgyermekes köznemesi család ötödik lánya volt. (Tehát nem lengyel és Stankovsky, mint egyes szerzők tudni vélik.)15 Az OMW-be 1897-ben,16 a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületébe 1917-ben lépett be.1 30 éven át elnöke volt a Balatoni Flalászati Társulatnak, hosszabb ideig az Országos Halászati Egyesületnek, a Tejtermelők Országos Szövetségének, évekig választmányi tagja az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek és az Országos Földhitelintézetnek.181923 és 1929 között az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) alelnöke, s utána még egy ideig választmányi tagja volt. Igen jóindulatú, segítőkész, közvetlen, társadalmi helyzetéhez viszonyítva komoly szociális érzékkel rendelkező emberként emlékeznek rá, akik ismerték.19 A köszönésben megelőzni nem tudták, még saját alkalmazottai sem. Ha igazságtalan vagy goromba volt velük, utána bocsánatot kért, mint ez Barthos Tiborral is megtörtént. Szakmai kérdésekben hajlandó volt vitatkozni, azonban okleveles gazda lévén, mezőgazdasági kérdésekben legtöbbször csak a saját kárán tanult. A környéken szokásosnál magasabb napszámbért fizetett, s a konvenciót a tél vége felé általában megtoldotta. Az egész vármegyében az iharosi cselédlakások kaptak először dupla ablakot. Az uradalom egyébként sorozatos pénzügyi nehézségekkel küszködött, elsősorban a tulajdonosa miatt, aki - Barthos Tibor szavaival élve - nem elszórakozta, hanem „elgazdálkodta” a jövedelmet. Állandóan kísérletezett, próbálkozott, sokszor felesleges kockázatot vállalva egyenest belevágott a dolgok közepébe, a nélkül, hogy a vállalkozás realitásáról meggyőződött volna. Megesett, hogy egy kiválónak kikiáltott újfajta vetőmag kedvéért kiszánttatta a vetést! Sajnos intézői (Höhn Lajos majd Török Károly) nem álltak feladatuk magaslatán, s legtöbbször még azt is ráhagyták gazdájukra, amiben elgondolásaikat érvényesíthették volna. Máig is emlegetik az ismerősök azt a kudarcot, melyet Inkey Pál a holland (fríz!) marhákkal vallott. Ugyanis szakértőnek tekintett barátai rábeszélésére jól tejelő magyar tarka állományát lecserélte a fentiekre. Néhány évig kínlódott velük, egészen nevetséges megoldásokkal is próbálkozott, de a végén kénytelen volt a frízeket jóval vételáron alul vágóállatként értékesíteni, s újra magyar tarkákkal foglalkozni. A mezőgazdaság deficitjét természetesen az erdészetnek kellett fedeznie, a hozzá tartozó halászat és vadászat segítségével. A kísérletezésről ugyan itt sem 197
