Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dombi Péter - T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén. (Második rész)
Ha mindezek után végigtekintünk azoknak a településeknek során, amelyekben nagyobb számú és feltételezhetően zárt tömbben élő zsidó lakosságot találunk az 1850-es években Dél-Dunántúl területén, mindegyik település valamilyen módon kiemelkedik környezetéből, vagy uradalmi központi jellegével, vagy jó megközelíthetőségével, nagyobb forgalmával, vagy valamilyen értékesítésre váró terményével, amely a helyi munkamegosztásban feleslegként jelentkezik. Az 1860-as évek elejének helyzetét hasonlóképpen megvizsgálhatjuk a számítógépes feldolgozás segítségével. A zsidóság száma meghaladta a 100 főt Baranya megyében Somberek, Németbóly, Baksa, Szentkirály, Hidas, Mágocs, Mohács, Dárda és Pécs településekben, Vagyis a szabad királyi, a rendezett tanácsú városban, 4 mezővárosban és 3 faluban. Mind a 9 település viszonylag kedvező forgalmi adottságokkal rendelkezett. Baranya 153 településében jegyeztek fel ekkor izraelita vallású lakosokat. Legnagyobb volt a számuk Pécsett (585 fő), de az arányban eltörpült a város lakosaihoz képest. Jelentősebb volt viszont az arányuk Dárdán, ahol a népesség 17%-át alkották. Somogy megye 149 településében éltek izraeliták (a települések 25%-ában), de 100-on felüli lélekszámot csak 18 településben találunk, s ezek közül 11 volt mezőváros: Csurgó, Barcs, Nemesdéd, Nemesvid, Ádánd, Nagyatád, Nagybajom, Kaposvár, Toponár, Szigetvár és Tab. A két utóbbi helyen számuk meghaladta a 400-at, Szigetváron a lakosság 12%-át, Tabon 23%-át alkották. Tab ekkor már mezőváros, több úri lakkal rendelkező, évi 3 országos vásár tartására jogosult település volt, a postaút mentén, postahivatallal.21 Tolna megye 49 településében találunk zsidó lakosságot (a megye településeinek 25%-ában), és ezek közül 11-ben volt a számuk 100 fő felett. Ezek közt találjuk Dunaföldvár, Miszla, Dombóvár, Szekszárd, Tevel, Hőgyész, Paks és Bonyhád mezővárosokat. A két utóbbi településben számuk meghaladta az ezret, Pakson a lakosság 11%-át, Bonyhádon 28%-át alkották. Jelentős volt arányuk Hőgyészen (22%). E települések mindegyike (Bölcske, Fadd és Gyönk falvak is) a nagyobb forgalmú települések közé tartozott. Zala megyében 150 településben (a megye településeinek 23%-ában) találunk izraelitákat, ezek közül kilencben volt 100-on felül a számuk. Ezek - növekvő sorrendben - Oláh, Alsólendva, Kapolcs, Pacsa, Zalalövő, Csáktornya, Zalaegerszeg, Csabrendek és Nagykanizsa. Legmagasabb a számuk Nagykanizsán, ahol a város lakosságának 17%-át alkották. Ugyanakkor Csabrendeken arányuk 23%, míg Zalaegerszegen 10% körül volt. Legnagyobb arányban Oláh faluban találjuk őket, ahol a lakosság 45%-át alkották. Ez a Zalaegerszeg melletti falu nyilván betelepítés vagy kirajzás révén, s nem elsősorban kereskedelmi forgalmának köszönhetően mutatja a lakosságon belül ezt a magas arányt. A kereskedelem fejlődését, illetve a kereskedelemmel foglalkozó népesség arányát nagyon nehéz ilyen közvetett mutatókkal lemérni, hiszen már az 1828. évi mélyebb elemzések rámutattak arra, hogy a zsidóság körében bőven találunk iparral, sőt mezőgazdasággal foglalkozókat is.22 Ezek a számok legfeljebb azt segítenek bemutatni, hogy a dél-dunántúli településeken belül a népességnek színes, vallásilag, nemzetiségileg igen eltérő jellegű, vegyes és homogén települései alakultak ki, és éltek egymás mellett többé-kevésbé békességben. Nehéz felmérnünk az ipar helyzetét. A számítógépre vitt adatok szerint Baranya megyében az 1850-es években 381 település közül csak 35-ben, Somogy megyében 494 település közül 24-ben, Tolna megyében 148 település közül 26-ban, 161
