Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dombi Péter - T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén. (Második rész)
vállaló zsidó családokat, ezért az alacsony lélekszámú zsidó lakosság léte rendszerint ezeknek az ipari, illetve kereskedelmi funkcióknak betöltését jelentette. A két, száznál több zsidó lakossal bíró település egyike: Mágocs magyar-német mezőváros 140 főnyi zsidóságnak adott otthont (ez a lakosság 4%-a volt). Ez a mezőváros Dombóvár közelében, a királyi kincstár birtoka volt, igen fejlett kereskedelemmel. Négy országos vásár tartására volt joga.2 A másik, a zsidóságot nagy számban felmutató település Dárda, Eszékhez közel fekvő mezőváros, ahol 250 izraelita lakos élt (a lakosság 12%-a). Német, magyar és szerb nyelven egyaránt beszéltek ebben a mezővárosban, amely Schaumburg Lippe herceg uradalmának központja volt.3 Somogy megye települései közül 146-ban, az összesnek 30%-ában éltek izraelita lakosok. Ezek közül 58 településben 10 fő alatt volt a számuk, s csak 14 településben találunk 100-nál több izraelita lakost. Ezek a települések, a zsidó népesség növekvő sorrendjében: Köttse, Geszti, Lengyeltóti, Osztopán, Nemesdéd, Nemesvid, Nagyatád, Ádánd, Szil, Gige, Nagybajom, Toponár, Szigetvár és Tab. Közülük négy volt mezőváros, a többi általában magyar nemzetiségű falu. E települések jó része járási székhely volt, vagy azzá vált, általában szorosan kötődött egy-egy uradalomhoz, így a zsidóság feltételezhetően az egykori regálé bérlők utóda volt. Legnagyobb lélekszámban Tabon találjuk a zsidóságot (394 fő), ahol a lakosság 24%-át alkották, és zsinagógájuk is volt. Ez a település ekkor magyar-tót faluként szerepelt a geographiai szótárban. A határban nagy szőlőhegyet találunk, s több (a szótár szerint öt) családnak volt ott földesúri joga és birtoka.4 Szigetvár következett ez után (300 fő), amely vegyes nemzetiségű mezőváros volt, s a lakosság 10%-át alkotta a zsidóság. Fényes leírásában - többek között - megemlíti, hogy ebben a mezővárosban urasági kastély, városháza, postaháza, vendégfogadó és több bolt volt.5 Toponár magyar mezővárosban, a Festetics uradalom egyik Kaposvár melletti központjában az ott lakó 296 izraelita a lakosság 19%-át alkotta, külön zsinagógájuk volt. Ebben a mezővárosban számos mesteremberről tett említést a geographiai szótár. Ugyancsak volt zsinagógája Nagybajomban a 210 főnyi zsidóságnak, akik a lakosság 7%-át alkották. Ez is magyar mezőváros volt, amelynek kiterjedt határában sok szarvasmarha és juh legelt. Tizenhat család curiális (nemesi) birtoka tartozott e mezővároshoz.6 Ugyancsak több (öt) közbirtokos kezén volt a határ Gigében, amely Kaposvártól másfél óra távolságra, elsősorban mezőgazdasági jellegű magyar falu volt. Lakosainak közel egyötöde (19,5%) volt zsidó, akiknek külön zsinagógájuk állt a faluban. Somogy megyében tehát - úgy vélem - nem annyira a kereskedés, mint inkább a vendéglátóiparban - erre utal több nemesi család regáléjoga! - helyezkedett el a zsidóság az egyes falvakban és mezővárosokban, amelyeknek kereskedelmi szempontból előnyös fekvése mindamellett vitathatatlan. Tolna megyében 55 településben találunk izraelita lakost, de ezek közül 19 településben 10 alatt volt számuk, 100-on felüli 7 Tolna megyei településben. Legnagyobb lélekszámban - a kereskedelméről és népes heti vásárairól nevezetes - Bonyhád magyar-német mezővárosban találunk izraelita lakosságot, amely a völgységi járás központja már az 1850-es években, s amelyben kórház, gyógyszertár, vendégfogadó és több vízimalom működött. A zsidóság itt „különös községet” képezett saját bíróval és esküdttel, nagy zsinagógával. Számuk 1563 fő, az összes lakosság 32%-a.8 Ezt követően a legnagyobb létszámú zsidóság Pakson, amely a Duna 158
