Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dombi Péter - T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén. (Második rész)
jobb partján Dunaföldvártól délre fekvő, nagyhatárú mezőváros volt, ahol már az 1850-es években 250 kézműves dolgozott, 37 bolt és 25 dunai malom, továbbá nagy vendégfogadó és egy rév volt. Az itt lakó zsidóság (816 fő) a népesség nem egészen 10%-át alkotta.9 Hőgyész német mezőváros következett 630 főnyi zsidó lakosságával, amely egy uradalomnak volt a központja (gróf Apponyi György), s ahol még gróf Mere)’ által betelepített németek laktak. A lakosság 24%-át alkották a zsidók.10 Ezt a települést 1828-ban piacközpontnak jelezte a számítógépes feldolgozás,11 de Fényes Elek szótárában is kiemeli, hogy „országos és kivált pénteken tartott hetivására a gabonára nézve nevezetes.”12 A környéken fekszik Gyönk falu és Görbő puszta, az előbbiben a lakosság 16%-a, az utóbbiban 40%-a volt izraelita. Mindkettőben több földbirtokos volt, Gyönkön számos olajmalom működött, s e lakosok kereskedtek is az olajjal. (A faluban református gimnázium is volt.)15 Tevel mezővárosban és az akkori dohánytermeléséről nevezetes Faddon találunk még nagyobb számú zsidóságot, az utóbbi településben 112 fő a lakosság 2,7%-át jelentette, de külön zsinagógájuk is volt. Megtaláljuk a zsinagógát Tevelen is, amely tág határú, dohánytermeléséről és patakon álló malmairól nevezetes német mezőváros volt, élénk kereskedelemmel, s ahol a 131 főnyi zsidóság a lakosság 5,5%-át alkotta.14 Zala megye 125 településében találunk izraelita lakost, de 42 településben 10-nél kevesebben éltek, s csak 8 településben volt 100 felett a zsidó lakosság száma. Kiemelkedik közülük a kereskedelem szempontjából is a területen élen járó Nagykanizsa, ahol az 1500 főnyi zsidóság a lakosság 15%-át jelentette. Itt nemcsak külön zsinagógát, de izraelita tanodát is találunk.11 Nagykanizsa után sorrendben Csabrendek magyar faluban találjuk a legtöbb zsidó lakosságot, amely egy órányira volt a postaútba eső Sümeghez. Az 534 főnyi zsidóság a népesség 18%-át alkotta, külön zsinagógájuk volt.16 Keszthely és Zalaegerszeg 500-500 főnyi zsidóságával egy-egy vidék kereskedelmi központja volt; az előbbiben a lakosság 7, az utóbbiban 12,5%-át alkották az izraeliták.1 Kereskedelmi szempontból jelentős település volt Szentgrót magyar mezőváros, a Zala folyó mellett, gróf Batthyány tulajdonában, ahol a népesség 21%-át alkotta a zsidóság.18 Három faluban élt még nagyobb számban zsidó lakosság: Kővágóörsön 149 főt találunk (7,8%). Ez a falu arról volt nevezetes, hogy alacsony lélekszáma ellenére evangélikus gimnázium működött a falai között. Fényes kiemelte, hogy a gabonában gyakran szükséget látó balatonmellékiek számára ebben a faluban egy nagy magtár áll „mely Somogyból töltetik meg.” A balatoni réven át Boglárral volt közvetlen összeköttetése. A falut több közbirtokos bírta, s körülötte sok puszta volt, amelyek hajdan falvak voltak.19 Mihályfa magyar faluban élt még 106 zsidó, akik a lakosság 15%-át alkották, s a határban több földesúrnak volt birtoka, továbbá Kapolcson és Oláhon. Az előbbi faluban a lakosság 7%-a volt izraelita, több földesura volt és jelentős ipara. Oláh faluban a népesség 41%-át alkotta a zsidóság, ebben a magyar faluban igen sok volt a kocsma. Oláh faluban a zsidóság magas arányát az magyarázza, hogy ez egészen közel feküdt Zalaegerszeghez - utóbb annak városrésze lett -, amelybe - a veszprémi püspök lévén a földesura - nehezebb volt a zsidóság letelepülése, mint egy faluban. A kiépülő kocsmahálózat, a vendéglátóiparnak ezek a korai kis egységei viszont jó megélhetést kínáltak ennek az igen mozgékony néprétegnek. E falunak is több földesura volt.20 159
