Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)

Bősze Sándor: Két osztrák katona emlékei Jellačić 1848. őszi hadjáratáról (Naplórészletek)

Bubna őrnagy két lovát kereste, amelyekkel annak szállásmestere dezertált. A bán megfontoltan és barátságosan beszél a tizedeshez. Ők nem lőnének. Mi egy azon urat szolgálunk, ugyanaz az ezredzászlónk. Mi biztosan nem lőnénk elsőként. A huszár - anélkül, hogy erről véleményt nyilvánítana - mindent nyugodtan végighallgat, jóllehet, úgy tűnik, hogy az ellenség helyzetére és erejére vonatkozó kérdésekre leplezetlenül őszintén válaszolt.

Panaszok. A bán őrjáratoztat, és minden lehetségest megtesz, hogy megakadályozza a garázdaságot, de egyben rögzíti azt az alapelvet, hogy az embereknek élniük kell. Emiatt veszekedés Tonival az asztalnál. Étkezés után a kíséretében lovaglás a táborba. Első alkalommal Malvinával, aki fejjel az arcomba rántotta a pancerláncot. Valamim vérzik. Beesteledik, mire ismét a főhadiszállásra érünk. Eközben Kheven- hüllerrel alkudozom: Tamerlant ajánlom az ő kis sárgája, Ali ellenében. Jelentések jönnek éjszaka, Mezőkomáromnál egy huszáregység oldalba támadta vértes járőrünket, 3 ember eltűnt. A másik járőr embereink egyikét holtan találta, egyet pedig sebesülten a temetőben. A harmadik még mindig nincs meg. Most az egyszer tehát komolyra fordult a dolog.

Kiliti, szeptember 24.

Pihenőnap, mert a 2. hadosztályt (Hartlieb) meg kell várnunk. Az előőrsöknél semmi újság, úgy látszik az ellenség visszahúzódott. Dahlennek afférja van 4 horvát tiszttel. Jól viselkedik, megdicsérem őt. Ebéd. Tartós, rendkívüli barátság Sermage- val, Plattnerrel nagyon felszínes. Délután - szokás szerint - a bánnal a táborokba és az előőrsökhöz lovagoltunk. Alex Mensdorf csatlakozik hozzánk, és hozza őcsászári felsége kiáltványát,8® ami után már nincs császári tiszt vagy csapat, amely ellenünk harcolhat, anélkül, hogy ne mutatkozzék rebbelisnek. A bán elolvasta, majd átadja nekem megőrzésre, és azt mondja: „Nagyon vigyázzon rá, mert ez színarany. Kedves Mensdorf, bocsásson meg, de az előőrsökhöz kell mennem. Menjen a főhadiszállásra, kérjen ételt, egy fél óra múlva Önnél vagyok.” Javaslom Mensdorfnak, hogy lovagoljunk együtt. Neki adom Fergust (tegnap Tamerlant, és még 100 forintot adtam cserébe Khevenhüllernek a szép kis sárga Alyért). Mensdorf elkísér bennünket. Még nem volt itt a postakocsi, amikor ő elment. Komornyikja gyanús viselkedésű.

A bán, Zeisberg tábornok és én későig maradunk fenn. Ez ismét egészen rendkívül érdekes. A gőzhajótörténet, első találkozásunk Bécsben - és én vele tartok a vesztőhelyre is, törekvésünk világos. Hosszasan és erősen megszorítja kezemet. Amikor aludni megyünk, azt mondja, hogy ha mindennek vége, eljön hozzám vadászni. Az embernek ismernie kell őt, és ezt a fentiekkel egybevetni, hogy tudja: egy életre szóló barátság köttetett. Ez a férfi - paradox módon - végtelenül érzékeny és olyan finom, és én megértem őt. Alig tudom leírni, hogy ő mit jelent nekem.

Kiliti, szeptember 25Ma útra kelünk. A helyzet a manifesztum után aligha válik nagyon komollyá. Indulás Lepsénybe. Mi, azaz a főhadiszállás, egy rövidebb útszakaszon egy rossz híddal rendelkező malom mellett vonultunk el. Ily módon a határőrök - akik mögöttünk egész óvatosan csatárláncba fejlődnek - lassú menettempójának be nem számítása egy jó félórányi távolságot eredményez az előőrsök után. Végül helyreáll a

151