Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)

Bősze Sándor: Két osztrák katona emlékei Jellačić 1848. őszi hadjáratáról (Naplórészletek)

rend, én a menetoszlop - amely ma több, mint egy óra hosszúságú - mellett néhányszor fel-le járkáltam, amitől Fergus némileg megnyugodott. A 3 könnyűlovas- századnak parancsot hoztam, hogy óvatosan nyomuljanak előre, nem elveszítve az összeköttetést a fő erőkkel. Bevonulunk, meglehetősen ellenségesen fogad bennünket az egész falu. Lovammal a bán és közéjük állok. A főhadiszállás Nadaszty gróf kastélyában. Ő elment, az angol lovaival együtt.

Az eddig mindenhol hátráló ellenség követe, Mühlenbeck alezredes*' érkezik. Rajta kívül még két nemzetőr parancsnok is jönni akar, ám őket a bán visszaparancsoltatta. Nincs kétségem, amikor távolról egy számomra ismeretlen törzstisztet látok, hogy az Mühlenbeck. Félig tréfásan jelentem a bánnak, hogy az étel asztalon van. Ő nevetve mondja: „Igen, most valami mást kell tennünk”. Jó sokáig vártunk, végül Mühlenbeck anélkül távozott, hogy bármit is teljesített volna. Ellenkezőleg, holnap megverekszünk, mert az emberek nemcsak elvakultak, hanem a másik oldalon lévő, világosan láthatóan a magyarok által korrumpált tiszjeink számára a minifesztum után nincs kibúvó.

*

*

A horvát hadsereg lassan, de - a magyar haditerv változása miatt -, Enying és Lepsény érintésével, zavartalanul vonult tovább, s szeptember 26-án délután megszállta a kiürített Székesfehérvárt.88 A katonák, jórészt a szerezsánok erőszakoskodásai a város és a környékén (pl. Zárnoly, Keresztes, Seregélyes)89 lakók ellenállását váltották ki. Miután a bán két napig hiába várta Roth tábornok tartalék hadtestét, a magyar sereg folyamatos hátrálásában és saját túlerejében bízva, a továbbhaladás mellett döntött. A horvát hadsereg szeptember 29-én hajnalban indult el Székes- fehérvárról Lovasberény ill. Pákozd irányába.

152