Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945

„állattenyésztő telep" működött, konyhakertet létesítettek. A bregenci tábornak négy helyen, összesen 1500 m

2 területű konyhakertje volt, ahol a tábori konyha szükségleteire termeltek. Egyes helyeken gyógynövénytermesztést és -gyűjtést kezdeményeztek. A magyarországi lengyel menekültek életszínvonala a munkavégzésből származó jövedelem ellenére 1943 közepétől - az infláció miatt - érezhetően csökkent. Különösen a téli fűtőanyag- és az élelmiszerbeszerzés okozott nehézségeket. Búzás Béla keszthelyi főszolgabíró 1943. november 20-án a BM. IX. osztályához írott levelében feltárta a keszthelyi lengyelek, s egyben a keszthelyi lakosok problémáit. A „...lengyel táborokban elhelyezett menekültek fűtőanyaggal való ellátása a jelenlegi körülmények között teljesen lehetetlennek látszik, mert a helybéli szénnagykereskedők ...Keszthely nagyközség szénszükségletének még az ötven százalékát sem tudják biztosítani."

1

' A főszolgabíró az elégedetlenkedő lakosság hangulatára való tekintettel felvetette azt, hogy „...Keszthely közönségének is meg kellene kapnia a legszükségesebb (fűtőanyag-) mennyiséget, mert amennyiben a lengyelek külön kiutalásra szenet kapnak és a magyar lakosság ellátva nem lesz, ellenszenvet és elégedetlenséget vált ki."

177 Végül is, általános megelégedésére, a lengyel menekültek részére szükséges fűtőanyagot a községi kereten felüli igénylésből elégítették ki. Hasonló nehézségek voltak többek között a pesthidegkúti táborban is.

178 Egyes helyeken az alsófokú közigazgatási hatóságok részben politikai okokból, részben az élelmezési nehézségekre hivatkozva igyekeztek megszabadulni a menekültektől. Mád község elöljárósága is a lengyel menekültek vásárlásai miatt tett panaszt. A község élelmezési helyzetével kapcsolatban megállapították: „Mád községben nagy petróleum- és cukorhiány van, amelynek oka a községben elhelyezett mintegy 100-150 lengyel (polgári) menekült, kik igen sokat felvásárolnak a (helyi) lakosok elől."

179 Néhány helységben a katonai menekültek vonatkozásában is hasonló helyzet alakult ki. Król alezredes a Katonai Képviselet vezetője, látva az élelmezés okozta - több katonai táborban is meglévő - valóságos nehézségeket, azon a véleményen volt, hogy az élelmiszerhiányt egyes helyi közigazgatási vezetők (jegyzők, bírók) szándékosan felnagyították és félremagyarázták. Több helyen ugyanis az a hír terjedt el, hogy a lengyel menekültek élelmezése miatt csökkent az üzletek árukészlete, azaz a magyar lakosság rovására látják el élelemmel a menekülteket. A HM. 21. osztályához eljuttatott levelében Król alezredes utalt arra, hogy az üzletek előtt álló helybeli lakosság látva azt, hogy a lengyelek élelmiszerjegyeiket egyszerre váltják be - mely 100-150 jegy esetében valóban jelentős mennyiségű élelmiszert jelentett -, zúgolódásra és félreértésre adott (adhatott) alkalmat.

180 Król alezredes javasolta, hogy legalább a tiszti táborok részére a magyar katonai raktárakból biztosítsák az élelmiszerellátást, mert az „...élelmiszerek beszerzése nagy nehézségekbe ütközik, és az egyes élelmiszereket (pl. zsírt) még jegy ellenében sem lehet beszerezni."

181 Król borúlátóan állapította meg, hogy „...ez az állapot a feszült helyzetnek és kellemetlen félreértésnek az okozója... ebből kifolyólag a szívélyes viszony feleslegesen rosszabbodik."

182 A menekültek segélyösszegét, zsoldját időről időre módosítani kellett, de a kifizetésre kerülő összegek növelése azonban korántsem volt arányban a pengő inflálódásának mértékével és a piaci megélhetési árak gyors növekedésével. „1939. augusztus és 1943. július között az általános létfenntartási költség 68 százalékkal emelkedett, az átlagos reálbér 30 százalékkal csökkent."

183