Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945

A menekültek munkavállalásáról a H. M. és a Vkf felső vezetése különböző nézeteket vallott. A Vkf. 2. D. részéről az egyéni lengyel munkavállalókról az a vélemény alakult ki, hogy azok „lázító" hatással lehetnek a magyar hivatali alkalmazottakra valamint a munkásokra. (Ennek ellenére a lengyel munkások ezreit állították munkába. Sok lengyel menekült vezető - építésvezető, térképészeti csoportvezető, főgeológus, technológus - beosztásba került. ) A Vkf. 2. D. kifejezetten ellenezte a menekültek kórházi, kutatóintézeti, minisztériumi alkalmazását. „Aggályosnak kell tartanom azt is - olvashatjuk az egyik jelentésben -, hogy a lengyel menekültek könnyen jutnak közintézetek szolgálatába, ahol megfigyelésük és ellenőrzésük szinte lehetetlen. így lengyel mérnököt alkalmaz a kaposvári állami építészeti hivatal, lengyel orvost alkalmazott a kaposvári kórház, akik oly szabadságot élveznek alkalmazásuk révén, hogy [az] szabotázs cselekmények elkövetésére kiválóan alkalmasak."

69 A 11. M.-ben sem volt egyöntetű álláspont. 1940. október 24-én Barabás Emil altábornagy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva értesítette a honvédkerületi parancsnokságokat, a lengyel táborparancsnokságokat és a katonai kórházakat, hogy ez idő szerint Magyarországon a legtöbb üzem, gyár stb. hadiüzem és sem ilyenekben, sem állami szolgálatban az internáltakat alkalmazni nem szabad." 0 Ebből kiindulva utasították vissza a lengyel Katonai Földrajzi Intézet Egerben internált tisztjeinek kartográfiai munkálatokban való alkalmazását és több lengyel mérnök alkalmaztatási kérelmét. A H. M.-állásfoglalás érdemi végrehajtására azonban nem került sor. A végeredmény az lett, hogy egy korábbi 1939. október 18-i H. M.-rendelkezés értelmében utasították a táborparancsnokságokat, hogy szerkesszenek szám szerinti kimutatást az ellenőrzésük alatt lévő lengyel internáltakról. Külön összesítőt készítettek a gépész, vegyész, építész, villamos, geológus és általános (kultúr) mérnöki oklevéllel rendelkezőkről, a bányász, kohász, építőipari, faipari, útépítő stb. szakmunkásokról, valamint a segédmunkára alkalmas személyekről. A felmérés eredményéről értesítették a B. M. IX. osztályát valamint a Mérnöki Kamarát is. 1 Később, a munkaerő-gazdálkodás egységesítése érdekében hozott rendelkezések is egyértelműen a lengyel szakemberek széles körű felhasználását irányozták elő.'

2 A lengyel menekültek közül a diplomával rendelkezők zöme általában megfelelő és jól fizetett állásba került. Ez még a politikai szférában is ellenérzést váltott ki.Jandl Lajos képviselő 1940 nyarán az országgyűlés ülésszakán interpellációban tiltakozott egyes lengyel munkavállalók túlfizetése miatt. „Itt van azután az elhelyezkedés a társadalmi életben. Ismerek vállalatokat, ahol ...lengyel menekülteket alkalmaztak olyan fizetésekkel, mely fizetés után hónapokig, sőt évekig talpal a magyar értelmiségi fiatal és nem tudja megszerezni a 80-100 pengőt, míg ezzel szemben az egercsehi [szénbánya - L. L] vállalatnál egy lengyel fiatalember 300 pengőn felüli fizetést kap." Nem kétséges, hogy a menekültek iránti rokonszenv mellett elsősorban a munkaerőhiány volt az, ami a munkaadókat a legtöbb esetben méltányos vagy kiemelt bérezésre késztette. A munkavállalásoknál az esetek többségében a munkaadó kérte a táborparancsnokságot, hogy a szükséges munkaerőt határozatlan ideig alkalmazhassa. Az sem volt kivételes eset, hogy a lengyelek önmaguk kerestek szakképzettségüknek, érdeklődésüknek megfelelő munkát. A zalaszentgróti lengyel katonai tábor állományába tartozó Ernest Apostolski hadnagy dr. Lengyel Sándor újpesti ügyvédnél dolgozott. Két hónapos próbaidőre