Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945

hiánnyal magyarázhatjuk. A Borsod vármegyei Gazdasági Egyesület szerint Borsodban sok községben mezőgazdasági munkásokban (kaszás, napszámos) nagy hiány mutatkozott, s ennek következtében a munkavállalók megfizethetetlen magas munkabéreket követeltek, de sok esetben még így sem volt elegendő munkaerő. Gyakran jelentett gondot, hogy nem igényeltek egész munkásszakaszt, márpedig a H. M. rendelet értelmében - egy ideig - szakasznál kisebb számú katonai munkavállaló igénybevételére nem volt lehetőség.

30 A források szerint a lengyel mezőgazdasági munkásszakaszok, -századok elsősorban a nagyobb földterülettel rendelkező parasztok, de főképpen a közép- és nagybirtokosok munkaerőgondjain segítettek. Az egri főkáptalan Szíhalom községi birtokán 1 munkásszakasz, azaz 30 személy dolgozott. A fővároshoz közeli Üllő községben Hoffman Henrikné és Petrányi Béla gazdaságába l-l munkásszakaszt, Ferenc bajor királyi herceg sárvári uradalmába 1 szakaszt vezényeltek. Tass község az 1940. évi mezőgazdasági munkák időbeni elvégzése érdekében 3 munkásszakaszt vett igénybe. A székesfehérvári hadtestparancsnokság kérésére a II. Lengyel Műszaki Munkászászlóalj állományából 3 szakaszt az esztergomi főszolgabíró rendelkezésére bocsátottak. A mosonmagyaróvári katonai táborból szervezett 6 munkásszakaszt a járási főszolgabíró, a püski táborból 2 szakaszt ugyancsak a főszolgabíró belátása szerinti helyeken használtak fel. Az érsekújvári táborból 3 szakasz a tatai, 1 szakasz a győrszentmártoni főszolgabíró rendelkezési állományába került. Szálai Dezső nagyigmándi lakosnak (földbirtokosnak) aratásra, egy hónapi időre 1 munkásszakaszt biztosítottak. A komáromi Lenipari Rt. részére len és kender aratására 200 fős munkásszázadot vezényeltek.

31 A szíhalomi kisparasztok részére - tekintve, hogy személyenként 2-3 munkást igényeltek - már nem vált lehetővé a lengyel munkások igénybevétele.

32 1940 nyarán községek, kisparasztok általában csak akkor vehették igénybe a lengyel munkásszakaszokat, ha kollektíván kérték és biztosították mindazokat a feltételeket, amelyek a munkásszakaszok igénybevételével jártak. Kivételt képezett a szombathelyi 111. hadtestparancsnokság területe, ahol a katonai behívások, valamint a sürgős mezőgazdasági munkák elvégzése miatt „...a hazai munkavállalók megélhetésének veszélyeztetése nélkül..."

33 a 30 kh-nál kisebb földterülettel rendelkező parasztok részére is engedélyezték a lengyel (katonai) egyéni munkavállalók alkalmazását. A mezőgazdaságban alkalmazható (munkát vállaló) lengyelek iránti érdeklődés 1941 nyarán, őszén fokozódó tendenciát mutatott. 1941 nyarán Magyarország hadviselő ország lett, Németország oldalán részt vett a hadműveletekben. A hadsereg személyi állományát fokozatosan feltöltötték. Részben a behívások, majd később a harctéri események (halálozás, sebesülés, fogságba esés) miatt egyre többen estek ki a termelésből. Az 1/2 számú Lengyel Műszaki Zászlóalj (Munkástábor) Parancsnokság 1941. június 6-i jelentéséből következtetni lehet a lengyel munkások iránt megnyilvánuló érdeklődésre. ,A környék gazdái... mind sűrűbben jelentkeznek lengyel internáltaknak mezőgazdasági munkára való kikérése végett... ezen kérelmeknek nem tudok eleget tenni, mert nincs már elegendő és mezőgazdasághoz értő lengyel (katonai) internált a táborban. Szükség lenne kb. 100-150 fő mezőgazdasági munkában járatos internáltra különös tekintettel az elkövetkezendő aratási munkákra.

34 A mezőgazdasági munkát vállaló menekültek évi 4-5 hónapi alkalmazásra tehát idénymunkára - számíthattak. Az oroszi községi polgári táborhoz tartozó menekültek 1941 nyarán pl. valamennyien dolgoztak, a „tábor''a nyári hónapokban