Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945

kiürült.

3

"' A böhönyei lengyel polgári tábor állományába tartozó személyek mintegy 80%-a ugyancsak dolgozott.

3 A lengyel munkavállalók munkájának értékével a magyar munkaadók többnyire tisztában voltak, megbecsülték a lengyel munkásokat. Kiskunlacháza község főjegyzője szerint a termelő gazdáknak, valamint a kiadó lakással rendelkező háztulajdonosoknak eminens érdeke, hogy a lengyel tábor továbbra is ott [Kiskunlacházán - L. I.] maradhasson, mivel a község anyagilag ottlétükkel csak jól jár."

3 A menekültek egyéni mezőgazdasági alkalmazását 1941-től a legkülönfélébb beosztású, birtoknagyságú személyek kérelmezték. Horthy kormányzó szárnysegédje, Gerlóczi Gáloor ezredes tarnócpusztai bittokán alkalmazott 16 lengyel mellé újabb 20 személy alkalmazását kérvényezte.

38 Tóth Elemér ezredes gyálpusztai birtokán ugyancsak lengyel munkavállalók dolgoztak;

39

1942-1943-ban a lengyel katonai táborparancsnokságok már nem tudták kielégíteni a beérkező igényeket. A mezőgazdasági munkavállalók válogathattak a munkahelyekben, ez mindenképpen nagy könnyebbséget jelentett. A munkaadók látva a kialakuló konkurenciát, nem fukarkodtak az ígéretekkel. Mayer Jenő királyfikarcsai lakos pl. - a kért lengyel munkásoknak rendes otthont, bőséges élelmezést, bérfizetést... biztosított. Komlósi Jcinos nagybirtokos az ipolyhídvégi tiszti táborból Kálóz községi birtokán gazdatiszti (mezőgazdasági mérnök) minőségben magas fizetéssel lengyel tiszteket alkalmazott.

11 Az előbbiekre utal Karol Kazimierski visszaemlékezése is, aki egy ideig a nagycenki katonai tábor lakója volt. „Sokan közülünk az Eszterházi gróf gazdaságaiban széledtek szét. Mi négyen Egyházashetyébe utaztunk, ahol kb. 10 napot dolgoztunk. A gazda elégedett volt velünk, de gyenge kosztot kaptunk és ráadásul nem fizetett folyamatosan, ezért visszamentünk Bregenc-majorba. A táborparancsnok szörnyen kiabált velünk és büntetésből a tábor lóistállójából ki kellett hordanunk a trágyát a mezőre. Komolyan hozzáfogtunk a munkához, és három nap alatt be is fejeztük. A magyar táborparancsnok odajött hozzánk, megköszönte a munkát, és 5 pengőt adott fejenként, valamint eltávozási engedélyt, hogy bemehessünk a városba." Kazimierski később a Fertő-tó partvédő munkálatain dolgozott, Mexikó-pusztán lakott. „Nagyon kellemesen lehetett dolgozni a kézi cölöpverővelírta visszaemlékezésében - egyszer még maga Eszterházi gróf is meglátogatott bennünket. Miután mesterünk (munkavezetőnk) igen jó véleményt nyilvánított rólunk, a gróf úr szívélyes köszönetet mondott munkánkért. [...] Mexikó-pusztán napi 10 órát dolgoztunk, ebből fél óra szünet volt tízóraira, egy óra ebédre, fél óra délutáni uzsonnára. A koszt jó volt, csak túl gyakran kaptunk bárányhúst. Az ebédet mindig forrón hozták ki a munkahelyre. A szünetekben egyszerű pecabotokkal horgásztunk. Temérdek halat fogtunk, főleg pontyot és keszeget. Majdnem mindennap bement közülünk valaki a városba Petőházára, [...] és hozott egy üveg bort. Este halat sütöttünk és bort ittunk hozzá. Az ebéden kívül mindent ( reggelit, vacsorát, uzsonnára valót) nyersen kaptunk, amit magunk, a szállásunkon készítettünk el. [.,.] A munkavezető mesterünk igen derék ember volt. Megbízott bennünk. Elmondta, hogy a földbirtokosok kihasználják a munkásokat. A szocializmusról ábrándozott és ezt nem is titkolta előttünk. Mi is megismertettük őt a lengyel gazdaságokban, uradalmakban uralkodó körülményekkel, amit egyenesen hinni sem akart. Pedig igazat mondtunk. Magyarország Lengyelországhoz viszonyítva Paradicsom volt. Én a háború előtt dolgoztam lengyel gazdaságokban, úgyhogy jól ismertem a helyzetet."

12 Az idénymunka igen sok menekült számára vonzó volt, hiszen különkeresetre nyílott alkalom, ám nem kevesen voltak azok sem, akik nem éltek, vagy nem