Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945

együtt nagy szeretettel patronálta a Bük községben elhelyezett (dolgozó) lengyeleket. „Kezdetben naponként ellátogattak a táborba s mindennel: ruházattal, élelemmel, jobb szállással segítették a rászorulókat. Messzemenően gondoskodtak arról, hogy hiányt ne szenvedjenek és jól érezzék magukat. Azoknak, akik vállalkoztak arra. hogy nála dolgozzanak, teljes ellátást, külön szállást biztosított. [...) Az uradalomban különböző munkákat végeztek: kik a mezőn, mások a műhelyekben, a konyhán, magtárban és a kastély körül dolgoztak. Később a grófnő sofőrje is lengyel lett. [...] A lengyeleket a grófnő alkalmazottai látták el ruhával, végezték el ruháikon a javításokat. így dolgozott éveken át a kastélyban és az uradalomban 12—15 lengyel [váltakozó létszámmal] egészen 1944 végéig."

25 A Honvédelmi Minisztérium 21. osztályához 1939 őszén és 1940 elején beérkező kérelmekből következtetni lehetett arra, hogy rövid időn belül igen sok földbirtokos és parasztgazda, iparos stb. szeretne lengyel menekült munkaerőt alkalmazni. Ennek ellenére a mezőgazdasági munkásszakaszok, századok országos megszerezésére csak 1940 tavaszán került sor. Az 1939. évi őszi betakarítási munkáknál segítő lengyel menekültek tevékenysége nyomán, a tapasztalatok figyelembevételével, 1940 tavaszán 11. M. rendelettel a lengyel katonai menekültekből 30 fő erejű mezőgazdasági munkásszakaszok és 100 fős munkásszázadok megszervezésére utasították a hadtestparancsnokságokat. A mezőgazdasági munkásosztagokban és a közben létrehozott műszaki zászlóaljakban végzett munka ekkor már nem az önkéntesség elvén nyugodott. A legénységnek és az altiszteknek, munkabér ellenében, kötelezővé tették a csoportos munkavégzést. A H. M. 21. osztálya által 1940. június 3-án készített utasítástervezet szerint: .Amennyiben elegendő (ínként [munkára - L I.] jelentkező nem akad, úgy az internáltak jelentkezés nélkül is beosztandók." A legénység közül elsősorban a mezőgazdasághoz értőket választották ki. Bartba Károly honvédelmi miniszter egyetértésével az egyes hadtesteknél több mezőgazdasági munkásszázad megszervezését irányozták elő. Az 1940 nyári aratási és az őszi betakarítási munkáknál az I. hadtest területén 4—5 század, a II. hadtestnél 8-10 század, a III. szombathelyi hadtest területén pedig 15-20 munkásszázad munkaerejére számítottak.

26 A IV. hadtest 2-3, az V. hadtes 1-2, a VII. miskolci hadtest 10-12, a VIII. hadtest 4-5 munkásszázadot igényelt.

2 A mezőgazdasági munkásszakaszok illetve a századok beosztását a honvédelmi miniszter a következő formában rendelte el. Egy szakasz állománya: 1 lengyel altiszt, 3 tisztes és 30 fő legénység. Minden szakaszhoz 1 magyar altiszt, 3 tisztes és 30 fő legénység tartozott. A jelentősebb munkák elvégzéséhez munkásszázadokat alakítottak (egy század az elvégzendő munkákhoz mérten 2-6 szakaszból állt). A századhoz a mezőgazdasági munkához értő 1 lengyel tiszt, 6 fő altiszt, 2-3 lengyel szakács, 1 szabó és 1 cipész volt beosztva. A magyar tisztek, altisztek stb. fizetését (étkeztetését), a század állományának szállítását a honvéd kincstár fedezte. A munkásszázadok munkahelyen való elszállásolását, étkeztetését, ruhanemű javítását a munkaadó biztosította. A megbetegedések, gyógykezeltetési költségeket a honvéd kincstár vállalta magára. A lengyel munkások díjazása általában megegyezett a szokásos munkabérrel, számos esetben azonban a napi „munkabér" összege (ha kifejezetten közmunkáról volt szó) 0,20 illetve 0,40 pengőt tett ki.

2h Az összesített kimutatás szerint 1940 nyarán 67 lengyel mezőgazdasági munkásszakasz, összesen 2010 fővel különböző gazdaságokban dolgozott.

29 A lengyel menekültek munkába állítását, a lengyel szakemberek iránti versengést elsősorban a haditermelés, a katonai behívások okozta munkaerő-