Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Somssich Pongrác (összeállítása): Részletek gróf Somssich László (1874-1956) emlékirataiból

melyen én úgysem tudtam volna változtatni. De realizáltam, hogy Teleki halálával most már hozzánk is elért a háború. ,Az 1941 júniusában tartott OMGE tanulmányi kirándulás ezúttal a nemrég visszacsatolt Csallóköz vidékére vezetett. Mint mezőgazdasági egyetemi hallgató, ezen a kiránduláson, melyet egyébként Atyám vezetett, én is részt vehettem. Mint derült égből lecsapó villám ért bennünket a hír, hogy a német csapatok átlépték a szovjet határt! Még ma is pontosan emlékszem Atyám szavaira: „Finis Germanise Isten óvja Magyarországot!" (S. P.) Bárdossy nem tudott, vagy talán nem is akart ellenállni a német nyomásnak. Elkövette azt a végzetes hibát, hogy hadat üzent a Szovjetuniónak, amellyel semmiféle területi vitánk nem volt. Ezt méghozzá minden provokáció, sőt a parlament és a kormányzó tudta nélkül tette. Ebben a teljesen német vonalon álló Werth Henrik vezérkari főnökre támaszkodott, aki Kassa és Munkács bombázását (amit tulajdonképpen német gépek hajtottak végre), hozta fel casus bellidként. Még ez év decemberében futott be az angol hadüzenet. Most követte el Bárdossy második végzetes hibáját: december 12-én hadat üzent az Amerikai Egyesült Államoknak. A Szovjetunió és az L'SA-nak történt hadüzenet, nemcsak súlyos politikai következményekkel járó végzetes tévedés, hanem kimondottan tragikomikus aktus is volt. A kicsiny, világviszonylatban jelentéktelen hadsereggel rendelkező Magyarország, életfontosságú ok nélkül hadat üzen két hatalmas hadiapparátussal rendelkező nagyhatalomnak, nyilván semmiben sem fogja megváltoztatni a háború lefolyását. Talán éppen ez bizonyítja, milyen erős volt a német nyomás. így sikerült a németeknek a szövetségesi szolidaritásra és a bolsevizmus fenyegető rémére hivatkozva, nemcsak Magyarországot, de Olaszországot, Romániát, Finnországot, Szlovákiát stb. a háborúba belesodorni. A Budapestről távozó amerikai nagykövet búcsúztatása kimondott szimpátiatüntetésre adott alkalmat, bizonyítva, hogy a magyarok mennyire nem helyeslik a diplomáciai kapcsolatok megszakítását. A Bárdossyt követő Kállay-kormány ismét megpróbálta az egyre növekvő német igényeket fékezni. De ekkor már vagy 150 000 főnyi magyar hadsereg harcolt szovjet földön idegen érdekekért, sőt történelmi távlatból nézve, a magyar érdekek ellen. Persze utólag könnyebb kritizálni, mint az események tüzében cselekedni. Egy kis országnak kötéltáncot járni két olyan szomszéd között, mint Németország és Oroszország, anélkül, hogy az egyik vagy a másik el ne nyelje, csaknem megoldhatatlan feladat. Ezt kísérelte meg a Kállay-kormány, igen kevés sikerrel. 1943 szeptemberében adott estebédet Baranyai Lipót, a Nemzeti Bank elnöke, Funk, a Deutsche Reichsbank elnöke tiszteletére. Az estély a légvédelmi pincében végződött. Ez volt az első nagyobb légi támadás, ami Budapestet érte, s ami aztán mind gyakrabban megismétlődött. 1943 decemberében volt az OMGE évi közgyűlése. Pontosan 25 évvel ezelőtt választottak egyhangúlag az egyesület elnökévé. Azóta még négyszer ért engem ez a kitüntetés. Reméltem, hogy ez az évforduló csendben fog lezajlani. Az ülésen a kormány több tagja jelen volt. Elnöki megnyitóm után Bánffy földművelésügyi miniszter kért szót, s mondott köszönetet maga és a kormány nevében 25 éves munkámért, és adott át kormányzói kitüntetést. Ezekután, többek közt a Mezőgazdasági Kamara elnöke, a Műegyetem rektora és több más intézmény vezetője méltatták