Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Dombi Péter—T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén
vagy Nagykanizsa lélekszámában a két időpont között, ami arra mutat, hogy ahol a szerzőnek alkalma volt frissebb adatokat használni, ott azt megtette. A falvak többségében azonban számolnunk kell az 1840. évi adatok közlésével. Mindamellett a geographiai szótár, amely - már címéből is kitetszően - az ország, illetve az illető megye településeinek a gazdaságföldrajz szempontjából kívánta legfontosabb adatait megjelölni, az akkori körülmények között egyben közgazdasági, néprajzi és szociológiai alapadatbázis is volt, ma pedig a történettudomány számára valóságos kincsesbánya. Adatait az úrbéri birtokrendezés előtti helyzet általános bemutatására - úgy véljük - minden skrupulus nélkül felhasználhatjuk. A másik forrásmunkát ugyanez a szerző állította össze, tehát a feldolgozás módjának hasonlósága már önmagában is biztosítéka annak, hogy homogén adatokat hasonlíthatunk össze. Magyarország ismertetése statisztikai, földirati és történeti szempontból c. munka megjelent két kötete Dunántúl adatait tartalmazza, s 1865-ben illetve a második rész 1866-ban hagyta el a nyomdát. A lélekszámmal kapcsolatosan a szerző megjegyzi, hogy ennek adatait az 1863. évi összeírás anyagából merítette, de néhány lélekszámadatát a statisztikai irodalomban többször bírált 1857. évi lélekszám-összeírásból vette át. Az általa használt források mélyebb, elemző bírálatával még adós a történetkritika. Mindamellett úgy véljük, hogy ez az adatbázis arra mindenképpen alkalmas, hogy e terület úrbéri birtokrendezés utáni helyzetéről egy általános, összehasonlításra alkalmas képet adjon, még akkor is. ha tudjuk azt, hogy ez az úrbéri birtokrendezés nem a terület teljes egészén fejeződött be ekkor. Munkamódszerünk a következő volt: Dél-Dunántúl négy megyéjére (Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyékre) vonatkozó adatokat településenként kiírattuk, majd a legfontosabb és csoportosítható adatokat rögzítve, számítógéppel dolgoztuk fel, hogy az eltérések pontosan regisztrálhatóak legyenek. Ezzel egyidejűleg a településhálózat akkori gerincét: a városhálózatot térképre vetítettük, hogy következtetéseink egy részét a képi ábrázolással is ellenőrizni tudjuk. Érdekes és a jelen tanulmányban leírtaknál mélyebb elemzésre nyújtott volna lehetőséget egy olyan adatbázis kialakítása, mint amely Bácskai Vera—Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban c. műben használt változókon alapult volna. Sajnos, ezt lehetetlenné tette Fényes Elek két munkájában megtalálható adatoknak az a sajátossága, hogy részint kevés volt azokban a numerikus, azaz szokásos egyszerűsítéssel folytonosnak tekinthető változó (a lakosság számát, vallási megoszlását pl. a települések döntő többségében közölte, de a nemzetiségükkel kapcsolatosan nagyon ritkán találunk számadatot), részint a települések számottevő részében egyik vagy másik változó értéke hiányzott. (Pl. a pusztákon élő lakosság számát csak ritkán közli, általában a falvak lakossága között találjuk a körzetükbe tartozó puszták népességét is. A határok, művelési ágak szerinti megoszlása ugyancsak töredékesen van meg, illetve az 1851. évi forrásból teljesen hiányzik stb. ) Ez a két ok tette lehetetlenné az igényesebb, többváltozós statisztikai eljárások alkalmazását. Ezért a számítógép igénybevételének elsődleges célja az volt, hogy a meglévő, hiányosságai ellenére is tekintélyes mennyiségű adatsorokat lehetőleg áttekinthető formában tegye hozzáférhetővé. Ezt úgy oldottuk meg, hogy különféle szempontok szerinti rendezéseket, csoportosításokat, részösszegek és
