Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Király István: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19. és 1919. november 30-ika között
a Dohány utcaiak átvonultak a földművespárti központba, Rubinek még mindig nem hitt a fúzióban. Patacsi Dénes fogadta Nagyatádiékat és olyan helyzetet igyekeztek teremteni, hogy Nagyatádi Szabó István szóljon előbb. Patacsi üdvözlésére Nagyatádi válaszolt, és ez a válasz lett a pecsét a fúzión: „Az ország kisgazdáinak egyesülése olyan kötelesség volt, amely elől már nem lehetett kitérni. A kötelességteljesítés mellett szívünk vágyát is teljesítjük, és ebben látom a biztonságát annak, hogy ez az egyesülés örökös marad, egészséges, természetes alapokon nyugszik, amely hivatva van arra, hogy a jövő Magyarország újjáépítésében a legnagyobb szerepet játsszon. Uraim! Vessünk fátylat a múltra. Történtek félreértések, de szándékaink becsületesek voltak. Önök szövetkezeti eszmével kezdték a gazda- és földműves osztály tömörítését. Mi azt tűztük ki célul, hogy a kisgazda-társadalom a közélet területén is vegye ki az őt megillető részt. Mi nem osztályparlamentet akarunk, hanem népparlamentet, amelyben a társadalom minden rétege képviselve legyen. Nem akarjuk kiszorítani a szellemi erőt, az intelligenciát körünkből, hanem ellenkezőleg, két kézzel nyúlunk utána. Ha mi kormányzópárt akarunk lenni, szükségünk van azokra az emberekre, akik vezetni tudnak. A megegyezést becsülettel állni fogjuk, és meg vagyok győződve, hogy egységesen sikerül magunkat az ország legnagyobb pártjává kifejleszteni." 8 "* A beszéd után egy kézfogással igyekezett Sokorópátkai Szabó István megkövetni Nagyatádi Szabó Istvánt, majd Rubinek Gyula szólalt meg: „Ebben az országos, de egyúttal világpolitikai jelentőségű pillanatban szavaimat ahhoz az érdekes nyilatkozathoz fűzöm, amelyet Nagyatádi Szabó István mindnyájunk megelégedésére és büszkeségére itt elmondott. Talán én vagyok az egyetlen a politikusok közül, aki a középúton járt, mert én gazdasági és politikai téren is állandóan sürgettem a gazdatársadalom szervezkedését. Nem sikerült. Volt idő, amikor senki sem mert agrárius lenni, mert pellengérre állították. Nem lehetett eddig nálunk súllyal bíró agrárpártot alakítani, mert nem volt általános választójog. Abban a pillanatban, mikor megvan az általános választójog, előállott annak a szüksége, hogy követeljük magunknak, a földbirtokos osztálynak azt a jogot, hogy ő vezesse a társadalmi, politikai téren az ország közéletét. Ki merte volna vállalni ilyen helyzetben azt a történelmi felelősséget, hogy testvérharcot folytasson. Be kellett kapcsolódnunk abba az eszmébe, mely most az országot életre kelti, s amely azt követeli, hogy a nemzeti eszme hasson át valamennyiünket, és a keresztény társadalom vegye kezébe a vezetést. Be kell bizonyítanunk, hogy a keresztény és nemzeti eszme nem hitvány eszköz, amelyet kidobhatnak a hajóból, hanem szentség, amelyért, ha kell életünket és vérünket adjuk. Ha ez nem komoly szándék bennünk, akkor nem szüntettük meg a bolsevizmus veszedelmét és az anyagi kizsákmányolást. De az újjáépítésnek nem csak anyagi téren, de lelkiekben is végbe kell mennie. Liberálisok akarunk lenni, de nem fogadjuk el azt a liberalizmust, amely a nemzeti érdekeket teljesen háttérbe szorította és amely gazdasági téren teljesen leigázott bennünket. Az egész világ ránk figyel, hogy ez a szerencsétlen, gazdasági és politikai téren tönkretett ország tud-e megállni a maga lábán? Ha mindent, ami a múltban rossz volt, kitépünk lelkünkből és ha szilárd hűséggel ragaszkodunk a keresztény és nemzeti irányzatokhoz, akkor nyugodt lelkiismerettel állhatunk a nemzet és a világtörténelem ítélőszéke elé." 85 Még néhány beszéd hangzott el, majd megállapodtak abban, hogy vezetőséget választanak a két pártból. A nyilvánossággal másnap a kecskeméti gyűlésen közölte Rubinek Gyula és Nagyatádi Szabó István a két párt fúzióját. Az új vezetőség névsorát az Új Barázda 1919. december 4-iki száma közölte: Elnökség: Nagyatádi Szabó István, Sokorópátkai Szabó István, Rubinek Gyula és Mayer János. Alelnökök:
