Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Szita László. A dualizmuskori népiskolák államosításának nemzetiségpolitikai vonatkozásai Somogy megyében

szentesített népoktatási törvény intencióival ellentétes azon eljárásáról -, hogy- több róm. kat. jellegű elemi iskolát a törvényhatósági hivatalos közegnek, a járás főszolgabírójának a közreműködésével és az egyházmegyei hatóság teljes mellőzésével, sőt megkerülésével, mindenáron államosítani akarja, a királyi tanfelügyelőségnek ezen eljárása ellen midőn tiltakozó szavamat emelem, egyúttal tisztelettel és bizalommal kérem méltóságodat, hogy a kir. tanfelügyelőség ezen - semmiképpen nem indokolt - eljárásának határt szabni méltóztassék..."

1

"

1 Hetyei Sámuel püspök nem tudta azonban, hogy a somogyi tanfelügyelő egyáltalán nem önállóan kezdeményezett és tevékenykedett a Dráva menti falvakban, noha mint korábban látható volt leveléből, meggyőződéses magyarosító volt. Nem kétséges, hogy a Dráva menti horvát falvak iskoláinak magyarosításában, majd az államosítási tervében nagy szerepet játszott. Itt azonban a kezdeményezést Olay Lajos,

lb a szigetvári kerület országgyűlési képviselője indította meg. Több levelében tárta fel a térség horvát falvainak szegénységét, a felekezeti vagy községi iskolák mostoha viszonyait. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek volt tehát tudomása Lakócsa, Potony, Szentborbás, Drávaszentmárton, Drávakeresztúr, Révfalu, Sztára közismert szegénységéről, s e falukat jellemző „horvát érzelemről" és elemi iskoláikban folyó tanítás nehézségeiről. 1899-ben a miniszter leiratban utasította a tanfelügyelőséget, hogy Lakócsa, Tótfalu, Sztára községi iskoláinak államosításáról konkrét megbeszéléseket folytasson az elöljáróságokkal és iskolaszékekkel. Ez megtörtént, s római katolikus felekezeti iskolákkal is folyamatban volt. Drávaszentmárton elöljárósága az államosítás mellett volt, de a püspökség nyomására ettől elállónak. A megyei törvényhatóság, de a főispán is, a levélváltást követően sem mondott le a Dráva menti horvát iskolák államosítási tervéről, s mereven ragaszkodott azon elvhez, amelyet 1898-ban a tanfelügyelő fejtegetett, s azt hangsúlyozta, hogy horvát-szlavón országok részéről fenyegetett magyar római katolikus községek - amelyeknek jelentékeny horvát, sokac lakossága van..." - a horvát hatásra „megszűnnek a magyar érdekekre nézve fejlődni..." Hetyei kemény ellenválaszokban és a miniszterhez is több feliratban tiltakozott az egyházi hatóságok megkerülése ellen. Meg kell állapítani, hogy levelei nagyfokú toleranciát mutattak a horvát községek iránt. Wlassicsnak írt 1899. évi leveleiből az derül ki, hogy a magyar nyelv tanítását ő maga is döntő kérdésnek tartja a nemzetiségi környezetben élő ifjúságnál, de ennek lehetőségei a somogyi horvát falvakban eddig is maximálisan megvoltak. Ennek következtében, a nevezett falvak iskoláiban, figyelemre méltó az előrehaladás a magyar nyelv ismeretében. Az anyanyelv visszaszorítása az iskolákban a fennálló királyi törvények következtében gyorsan bekövetkezett, noha különösen római katolikus sokacaink, nagycsaládban élve, ugyanúgy beszélik a nyelvet, mint fent nevezett törvények bevezetése előtt ez szokásban volt..."

1 A püspök egyenesen nonszensznek minősítette mind a kormányzat, mind a somogyi törvényhatóság azon nézetét, hogy az egyiiázmegye „buzdítólag hasson a községek iskolaszékeire és lelkészeire a felekezeti iskolák államosításáért...". A főispánhoz írt levelében pedig hangsúlyozta: „...az államkormány államosítási törekvései helyett az egyházmegyék fejeivel karöltve működnének közre, akkor úgy a hitélet, mint a magyarosítás fejlesztése tekintetében, biztosabb és fényesebb siker lenne elérhető, így lenne ez elérhető a Dráva-parti plébániákban is...". Nem volt minden alap nélküli Hetyei azon észrevétele sem, hogy „Olay képviselő fellépése választói megnyerésére irányult a szokásos fogások egyike, amivel népszerűségét