Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Szita László. A dualizmuskori népiskolák államosításának nemzetiségpolitikai vonatkozásai Somogy megyében
kívánta növelni a parlamenti választások idejére. Nem véletlen, hogy Olay képviselő valóban a terhek csökkentését hangsúlyozta az államosítás esetén, ami ténylegesen nem felelt meg a valóságnak, ugyanis a kormányzat a lényeges költségeket a községektől kívánta volna biztosítani." 1 " Az 1898. évi államosítási koncepció kialakításánál mind a tanfelügyelő, mind a törvényhatósági bizottság, hasonlóképpen a közigazgatási bizottság álláspontjához, mindinkább a nemzeti szempontokat vette figyelembe, s csodálkozva tekinthetünk egy ilyen nagy kulturális vállalkozás anyagi tervezése, pénzügyi kidolgozása elhanyagolására. Ez országosan jellemző helyzet volt. Valamennyi vármegyénél az illetékes közigazgatási és tanügyirányító szervek egymást szinte túlharsogva, a nemzeti katasztrófa képét felfestve tervezték, követelték a kormányzat biztatására a nem magyar jellegű falvak felekezeti iskoláinak állami támogatását, vagy teljes államosítását. Képviselők - mint Somogy megyében Olay Lajos -, főispánok és tanfelügyelők, hogy „vonalban maradjanak", alig voltak tekintettel az olyan szempontokra, amelyek szerint elhanyagolt magyar községi iskolák felemelését kellett volna szolgálni az államsegély kieszközlésével vagy állami iskolák építésével. Hamarosan kiábrándulás váltotta fel a „nemzeti szónoklatokat", s a vármegyéknek is rá kellett döbbenniük, pénzre, méghozzá nagyon jelentős anyagi támogatásra lenne szükség, új állami iskolák vagy a régiek rekonstrukciója, újabb állami segélyezési rendszer kiépítésének megvalósítására. Hamarosan általános terminológia jelentkezik a felterjesztésekben, a sajtó államosítását követelő harcos cikkeiben. A miniszter viszontválaszaiban is ott lapul így: „...a létező tényezőkkel kell tovább működni...", vagy más megfogalmazásban: „...a létező tényekkel összhangban kell megoldást keresni...". Nem hiányzik a megállapítás a Somogy Megye Közigazgatási Bizottsága 1899. évi üléséről sem. Apponvi gróf egy levelében az iskolaügyet érintve Wlassics minisztert idézve utalt arra, hogy „...láthatóan az iskolaállamosítás lassú előrehaladása, illetve a stagnálása azért következhetett be, mert a létező tényezőkkel nem volt összhangban a kulturális nemzeti terv e vármegyében sem...". Baranyában megállapíthattam, hogy az iskolaállamosítási akciók elbuktak. Különböző tervezetek irreálisak voltak. A nacionalista szempontok egyoldalú érvényesítése, a községek, az egyházi iskolaszékek, de legfőképpen a kormányzat felelőtlen pénzügyi tervezése, alig pár helyen tette lehetővé állami alapítású intézmények létrejöttét. 1896-1899 között 2 iskola, 1912-ig összesen öt állami iskola jött létre e megyében, a tervezett 70 községben kidolgozott program helyett. Egyetlen nemzetiségi faluban Goricán építettek kis állami iskolát. Korábban ugyanis itt semmilyen iskola nem működött. A nemzetiségi jellegű Tolna német kisrégiójában, a Völgységben hasonlóan elsekélyesedett a nagy hévvel indított és beharangozott iskolaállamosítási akció. 1892-1901 között mindössze három állami iskolát tudtak szervezni a vármegyében. Somogy megye is a teljes csőd képét mutatta. A Dráva menti horvát nemzetiségű falvakat nem tudták államosítani. A vármegye a tervezett 27 iskola államosításából mindössze a következő helyeken tudta megvalósítani tervét: Bárdszerászló színmagyar településen 1898-ban, a habodhoz tartozó Vadaspusztán, ahol szintén döntően magyar lakosság élt, Szöllőskislakon 1901-ben hoztak létre egytanerős állami iskolát, Tapazdkőkúton, amely Hencséhez tartozott, már a nagy országos akció előtt 1896-ban állami iskola működött.
