Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Szita László. A dualizmuskori népiskolák államosításának nemzetiségpolitikai vonatkozásai Somogy megyében

Egyedül Szöllőskislakon düledezőfélben lévő felekezeti iskola helyett kel­lene állami népiskola, de „a lakosság olyan szegény, hogy nem lehet újabb adókkal hozzájárulást várni, mert nemcsak az iskola fenntartására nem képesek, hanem a tanító fenntartását sem vállalhatják". A barcsi járási főszolgabíró Pálfalun, Bolhón és Drávaszentmártonon, va­lamint Barcson tartotta szükségesnek állami iskola felállítását. Valamennyi község ezek közül maga is úgy döntött, hogy a felekezeti iskolákat kellene állami isko­lává átalakítani, de áldozatot nem tudott vállalni a nagy szegénység miatt, ame­lyet a főszolgabíró is elismert és maga is hangsúlyozta a főispánhoz küldött fel­terjesztésében. A nemzeti szempontokat mind a körjegyzőségek, mind a főszolgabíró erősen hangoztatta. Felismerték, hogy annak akár eltúlozásával is előnyöket szerezhetnek mind a főispán, mind pedig a kormányzat előtt, s majdani terhek vállalásától is részben vagy egészen mentesülhetnek, ha állami népiskola alapítására valóban sor kerül. A barcsi főszolgabíró még a hatás kedvéért hozzátette, hogy „... ezen községek Horvát-Szlavónországgal határosak és ezen községek lakossága a horvát elemekkel igen gyakran érintkezik, a magyarosodás előmozdítása érdekében tehát állami szempontokból is fontos az állami népiskola felállítása..." Az állami népiskolák felállításának kormányzati sürgetésére a legjellemzőbb választ Beksics Ignác tanfelügyelő adta. 1 " A korszak uralkodó politikai követelmé­nyeinek megfelelően a nemzeti érdekek túlhangsúlyozásával igyekezett a ..legvona­lasabb" választ adni a főispánnak. Tragikomikus, hogy 7 a főispánnak az alább idézendő, s szinte harcászati képekben megfogalmazott tanfelügyelői válasz olyany­nyira megtetszett, hogy a miniszternek küldött felterjesztésében használta, mint saját gondolatait. A tanfelügyelő a somogyi állami iskolaalapításokat a következő gondola­tokkal indokolta: „...Somogy vármegye azon szerencsés helyzetben van ugyan, hogy minden iskolájában a tannyelv máris magyar, és mégis azon vármegyék közé tartozik, ahol a tanügyi és egyéb hatóságoknak résen kell állani, s eleve kell góczpontok felállításáról gondoskodni, melyek erős védbástyái legyenek a közvetlen szomszéd­ságukban levő szláv népek kirohanásai ellen, minthogy a nemzetiségi mozgalmak csak az esetben veszélyesek, ha azokat a szomszéd országok rokon fajú nemze­tiségei szítják, Vármegyénk délnyugati határát a Dráva folyó partja képezi, így a magyarság végvárait ennek a folyónak a partján kell felépítenünk az elemi népiskolák államosításával, amelyek hivatva lesznek a magyar nyelv és magyar érzés ápolása mellett, egyszersmind a magyar nemzeti kultúra fejlesztését is előmozdítani..." A továbbiakban mint egy hadvezér a meg nem támadott nemzeti kultúra érdekében, Somogyban a következőket tartotta szükségesnek megtenni: A mérföldekre terjedő somogyi Dráva-part számos iskolája azonban egy-szerre nem államosítható! Szerintem ezen a parton haladó vasút mentén az átjárókat kell mindenekelőtt megerősíteni, ahol a két ország nyelve, ipara, kereskedelme verse­nyez egymással. Ezeken a pontokon nekünk nem erősebbnek, hanem legyőzhetet­lennek kell lennünk a szomszéd Horvát-Szlavónországgal szemben. A magyar kultúrának ezeken az átjárókon uralkodnia kell a szláv nyelv és szláv kultúra felett. Zákány, Barcs, Sztára, ez az a három átjáró, amelyeket a Dráván átrobogó vasutak kereskedelmileg is számottevő helyekké emeltek. Ezen három községben elengedhetetlen követelmény az elemi iskolák államosítása, s csak azután jöhet szá­

Next

/
Thumbnails
Contents