Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Szita László. A dualizmuskori népiskolák államosításának nemzetiségpolitikai vonatkozásai Somogy megyében

cselén is támogatást kell nyújtani és elsőbbséget, ha az iskola gyengén működik. A tiszta magyar lakosságú községekben akkor is állítsanak állami iskolát, ha felekezetek fenntartanak ilyen intézményt, de annak működésében zavarok mutatkoztak, elhanyagolták fenntartásukat. S mint ahogy korábban a bizottságok is hangsúlyozták a parlamentben már 189

7-ben, a miniszter is külön felhívta a figyelmet azokra a nemzetiségek lakta községekre, akik kérik az állami iskolát és konkrét anyagiakat ajánlanak lel az alapításhoz, vagy a működéshez. Különös kommentárt nem igénvei a leirat. A régiók kisebbségeinek érdeke alig látható. Ha hozzátesszük, hogy az állami iskolákban csak magyar tannyelvű oktatás folyhatott, akkor szembetűnő nemzetiségellenessége nem vonható kétségbe. Az pedig, ahogy a dualizmus kori magyarországi vármegyék első számú politikai exponensei ezt „lefordították", azt mutatja, hogy gondolkodásmódjuk a Bánfv éra nacionalista alapvonásaitól a legkisebb mértékben sem tért el. Megvizsgált térségben, a Dél-Dunántúlon, Wlassics fent idézett levele alapján mind a szolgabírákhoz, mind az alispánokhoz továbbított főispáni „értelmezés" egysíkúan, leegyszerűsítve a miniszter elgondolásait, a magyar nyelv tanításának érdekeit eltúlozva, csak nemzetiségi szempontokat hangsúlyoznak. A később bemutatandó felmérési munkák azután visszatükrözik a megyei vezetés szándékát, azt tehát, milyen mértékben térnek el a kormányzati akarattól, amely ha halványan is, de figyelembe vétetni kívánta az általános elmaradottság tényét is az állami iskolaalapítási eljárásoknál. Somogy megyében is, hasonlóan valamennyi dunántúli megye reflexióihoz, döntően jelentkezett a vélemény kialakulásában az a tény, hogy Wlassics leiratának az alapítás anyagi fedezetet tárgyaló része azt sejtette, hogy a kormányzat az iskolaalapítás, -építés, -fenntartás, sőt több esetben a tanítói fizetések egy részét az önkormányzatokra akarja majd terhelni. Nem véletlen tehát, hogy Tallián főispánhoz visszaérkező főszolgabírói és tanfelügyelői, esetenként községi válaszok vagy elutasítóak, vagy mértéktartóak.

11 Bernáth Kálmán tabi főszolgabíró sietett megnyugtatni a főispánt, hogy a járás túl bőven megvan rakva népiskolákkal... 31 község, nyolcat kivéve, egynél több felekezeti iskolával rendelkezik, Tabon, Kötsén és Bábonyban három is van... olyan község, amelyben a lakosság nem tisztán magyar ajkú: Zics, Nágocs, Kötse, Kereki és Puszta-Szemes kivételével nincs, e községek azonban a magyarosodás elől éppen nem zárkóznak el... oly férfival vagy asszonnyal, ki magyarul nem tudna, még nem találkoztam...". Végül is nem kívánnak sehol állami iskola felállításával foglalkozni. Természetesen Bernáth nem saját kútfőjéből táplálkozva hárítja el a járás nevében az állami iskola felállításának lehetőségét, ehhez a községek véleményét tartalmazó körjegyzőségek jelentéséből merített, amelyek kivétel nélkül visszautasították a gondolatát is. Különösen akkor, amikor érzékelhetővé vált, hogy a kultuszkormányzat csak a helyi erőforrásokra spekulál. A lengyeltóti járási főszolgabíró véleménye szerint állami iskola létesítése szükségtelen a járásban, mert a nemzetiségi lakosságú községekben vannak a legjobban működő magyar tannyelvű iskolák, amelyeknek magyarosító hatása szembetűnő. Buzsák, Táska, Tótszentpál, Varjaskér horvát tanulói jól haladnak a magyar nyelv tanulásában. Vámos és Hács német tanulóinak magyarosítása ugyancsak eredményes, tehát nemzetiségi szempontból sem szükséges e felekezeti iskolák mellett állami népiskola alapítása.