Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Reőthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII—XX. századi történetekből (2. közlemény)

Már az előző fejezetben említést tettem a szántódi pincegazdaságról, ahonnan 1898-ban 50 ezer liter (16 év termésének egy részét, a legjavát) Pannonhalmára szállították. Innen különböző csatornákon az ország minden részébe, sőt külföldre is eljutott. A 20-as évek elején a szántódi pincegazdaság borát Pannonhalmán keresztül Svájcba, Svédországba, Hollandiába, Ausztriába, Csehszlovákiába, exportálták.

12 Már Csorba József (1857 ) megemlíti, hogy még most is lehet Szántódon az uradalmi pincében 20—30 éves borokat találni."

128 Csánki (1912—13) Szemes, Boglár, Gyugy, Kéthely, Látrány-Rádpuszta, Lengyeltóti, Marcali, Nikla, Somogytúr, Somogyvár, Szőlősgyörök szőleit és borait említi.

129 Biztosan tudjuk, hogy Balatonőszödön 1935-ben igen magas cukorfokos must termett. (A hazai olaszrizling tábla a nagypince mellett az ún. Alsóvölgyi-dűlőben volt. ) Akkor a legalacsonyabb borár 10 fillér volt. A kismértékbeni kimérésekben 45—65 fillérért kelt el a bor litere. Az említett magas cukortartalmú must a piarista rend másik pincéjébe, Dörgicsére került, ahol megfelelő kezelés-csírátlanítás után „Őszödi édesrizling" néven került forgalomba, és 1,65 Ft-ért árusították.

130 A 30-as évek gazdasági jelentésében a balatonmelléki borvidékről a következőket olvashatjuk: A tabi járáshoz tartozó községek dombos területe szőlő és bortermelésre igen alkalmasak. Szőlőtelepítvényeinek legnagyobb része európai szőlőfajta, borai közepes és jó minőségi asztali borok. Csemegeszőlőt is termelnek. A járás legjobb bort termelő községei: Kőrösheg)', Balatonendréd, Sérsekszőlős, Ságvár, Nagyberény, Szólád, Kötcse, Tab és Karád. A lengyeltóti járás termelése a többi területekhez viszonyítva jelentős fejlődést mutatott, mind a terület nagysága, mind pedig a szőlőfajták tekintetében. De található ezen a területen néhány község, ahol az amerikai direkttermő az uralkodó. Az uradalmi szőlőkben európai szőlőültetvényeket találunk. A járás területének 4/5 részén folyik intenzív szőlőkultúra. Az északi rész homokos talaján kizárólag európai szőlőfajták gyenge asztali borokat adnak, a déli rész dombos vidékének szőlői közepes, itt-ott jó minőségű asztali borokat szolgáltatnak, eltekintve az amerikai direkttermők jellegtelen noahjától. Neves szőlőtermő települések: Somogyvár, Gamás, Osztopán, Öreglak, Lengyeltóti, Szőlősgyörök, Somogm'tr, Szőlőskislak, Balatoncsehi, kátrány, Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonszemes, Balatonőszöd, Fonyód és Buzsák. A Balaton-parti igények kielégítése céljából a csemegeszőlő termelése is emelkedett. Nevesebb szőlő- és bortermelők: Meixner Emil Balatonlelle, Gaál Olivér Balatonboglár, Jankovács Béla Szőlősgyörökön. A marcali járás csak a házi szükséglet erejéig termel szőlőt és bort. Csekély kivételtől eltekintve amerikai direkttermőkkel van betelepítve ez a vidék. A járás bortermelése jellegtelen. Egyetlen szigete a járásnak a Hunyady József-féle kéthelyi baglyasi szőlőgazdaság, ahol jó minőségű fehér pecsenyeborokat termelnek. Neves szőlőgazdasága van még Szabó Károlynak Balatonkeresztúron.

131 9. A hegyközségek, élete Mint már említettük a szőlők egy-egy község határában több évszázadonkeresztül ugyanazon a helyen voltak, és zárt egységet, hegyközséget alkottak.