Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Reőthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII—XX. századi történetekből (2. közlemény)

FEJEZETEK A DÉL-BALATONI BORVIDÉK XVIII—XX. SZÁZADI TÖRTÉNETEKBŐL (2. rész) REŐTFTY FERENC 8. Boraink híre, minősége, ára Már említettük, hogy a Csák-nembeli Miklós, a Kisfaludy család őse, komáromi és csanádi ispán, hogy asztaláról a híres „somogyi bor" ne hiányozzék, már a 13. század elején Zamárdon szőlőt szerzett.

10

' Szintén a 13. század legelején a fejérvári olasz telepesek és polgárok nagyobb mennyiségű szőlőt vásároltak Somogyban. Szüret után itt termett boraikhoz somogyi bort kevertek, és azt az ország különböző helyein adták el."

n A sajószentpéteriek végzése 1403-ban: idegen bort tilos a városba bevinni. Ellenkező esetben ,A hordót mindiarost kyvonattiuk és a város közepeth az fenekéth kivágattiuk és a bort a földvei megemésztettiük." Kivétel a „Zerémi" és a somogyi bor, mert „Ezek mindenütt kedvesek, mi sem akarjuk megalázytani." Mátyás király 1472. évi decrétumának 1

T

. cikke leírja, hogy Somogyban az emberek főként a bor eladásából húznak hasznot. A szerémségi és a délről érkező borokat a felvidékiek és a lengyel kereskedők szívesebben vásárolják, ezért Mátyás király 1482-ben kiadott rendelete megtiltja ezeknek a boroknak Tiszalucnál feljebb való szállítását. Pesten is a szerémi és a somogyi borokat tartják egyes kereskedők pincéikben, mellőzve a helyi termést.

1

" Píédervári István a pannonhalmi apátság egyik „kés-ét" bérelte. A vele folyó perből azt tudjuk meg, hogy'tartozása az apátsággal szemben 1521-ben „12 hordó jó somogyi bor". A per végén Hédervárit arra kötelezik, hogy 200 forintot, 12 hordó somogyi bort szállítson be a monostorba, a perköltségeket pedig fizesse meg.'

08 A 15. században kiváltságos helyzete van a szerémségi bornak. Eljut a somogyi borral egyetembe oda is, ahova más bort nem engednek be. Jánosi Zoltán debreceni Csapókert 150 éves jubileumán (1905 szeptemberében) hivatkozik a városi nagytanács 1556. évi határozatra is. „A városi nagytanács határozata, hogy akik a debreceni polgárok közül bort mérnek, a Somogyból és Baranyából hozott borok cégéréül gy

r

alogfenyővel vegyes borostyánt használjanak, a helyaljai borok árulói pedig vagy tisztán csak borostyánt, vagy forgáccsal kapcsolatosan használjanak cégéréül: azok, akik a cégérek megcserélésével csalni akarnak, a bíró által egyenként egy forintban elmarasztaltassanak." (Somogy ekkor már török hódoltsági terület volt! )

109 A bor minőségére vonatkozóan koronként, de azonos időben is, nagyon eltérőek a vélemények. Az 1720. évi hivatalos osztályozás szerint a szőlő termőképes-