Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Függelék - 2. Somogyi Levéltári Nap '89. (1989- november 17.) Összeállította: Bősze Sándor

Az első korreferátumot Bencze lAszló tartotta Politika és hadsereg az ötvenes évekbe) i címmel. A Hadtörténeti Intézet igazgatóhelyettese a két szemben álló katona-politikai tömb katonai doktrínáinak vázlatos bemutatásával kezdte előadását. A Szovjetunió óriási veszteségei miatt — a harmadik világháború megvívására készülődve — a hiányzó katonatömegek és a hadiipari kapacitás egy részének pótlását a szövetségesekre hárította. Igényeik szerint Magyarországon 1949-1950-ben 15 repülőteret kellett felépíteni. Helyre kellett állítani a hidakat és utakat, s az országtól 1952-re 1 millió harcrakész embert vártak el. Ebből 260000 főt állítottak fegyverbe 1952 december l-ig. Az 1000 főre jutott harcost tekintve 2-3 szeresen múlták felül a nyugati államok hasonló mutatóit. A Néphadsereg szerkezete és fegyverzete azonban rendkívüli mértékben alatta maradt a nyugati országok hasonló arányainak. Ha ilyen feltételek mellett tör ki egy világháború, akkor a „tervezett" évi 200 000 fős véres veszteség jóval nagyobb lett volna, s a 2,9 milliós hadkötelesen túl a hátországgal együtt az ország lakosságának több mint afelé puszi tilt volna el. Az erőltetett és gazdaságtalan hadseregfej lesztés óriásira növelte az alapanyag és a nyersanyag szükségletet is. Ekkor emelte fel az MDF vezetése az I. ötéves terv mutatóit. A népgazdaságban beruházott 67,4 milliárdhoz viszonyítva a katonai kiadások iszonyatosan magasra — 51 milliárdra rúgtak. Ennek az ára a mezőgazdaság tönkretétele volt. .A mai napig nem hevertük ki a népgazdaságban előidézett sokkot." A nemzeti jövedelemből rendkívül magas arányban részesedtek a fegyveres területek (1950: 13,9%, 1951: 15,7%, 1952: 25.5% 1953: 24,3%). 1950 és 1954 között az egész országban — Dunaújváros, Komló és más városok felépítését is beleértve — 3,9 milliárdot költöttek lakásépítésre, miközben csak 1952-ben 3,6 milliárd forintot fordítottak korszerűtlen lövegek beszerzésére. A gazdaság más ágaiban is hasonló helyzet alakult ki. A „politikai vezetés kettős célra, a népgazdaság modernizációjára és a védelmi képesség növelésére megalkotott első ötéves terve csaknem a világháború gazdasági veszteségeivel egyenrangú pusztítást végzett a magyar nép termelőképességében." A hadsereg vezetése is alkalmatlan, még a hazai viszonyokat sem ismerő káderek kezébe került, élükön Farkas Mihály hadseregtábornokkal, aki karrierista munkatársai segítségével az okos és riválisnak tekinthető tisztek, tábornokok eltávolításával lefejezte a hadsereget. Az így elvesztett szakembereket egy erőltetett ütemű tömeges tisztképzéssel próbálták meg pótolni. A szakaszparancsnoki szinttől lefelé a tisztek több mint fele nem rendelkezett a szükséges katonai ismeretekkel. Emellett a műveltségi szintjük is rendkívül alacsony volt (érettségivel, diplomával 15,4%-uk rendelkezett). A gyakori áthelyezések és táborozások, a családos tisztek hosszú távolléte, a viszonylag alacsony fizetések, az 1953 utáni munkanélküliség (10000 tiszt került az utcára), az ország politikai vezetőinek hibái, bűnei aztán egyenesen vezettek a hadsereg 1956 októberi sorsához. T. Mérey Klára „A Dél-Dunántúl ipartörténetének fő vonásai a második világháború litem" c. előadásában a nagy trendek vonulatának feltárására vállalkozott. Az államosítást követően átszervezett ipari üzemekben az ipari keresők száma jelentősen nőtt. Az első hároméves terv során az iparirányítás új formái alakultak ki, az első ötéves terv alatt pedig a kötelező tervutasításra épülő centralizált termelés új rendszere épült ki. A négy dél-dunántúli megye helyét is e struktúrában jelölték ki. A megváltozott foglalkozási szerkezetet jelentősen befolyásolta a területet is érintő lakosságcsere, mert a kitelepített németség soraiban nemcsak az agrár, hanem az ipari népességen belül is magas volt a szakképzettek aránya. Az ipari keresők száma az országosnál lassúbb ütemben emelkedett, bár a régió egyes városaiban a számok a budapestinél gyorsabb ütemet jeleztek. ,A felvázolt történeti kép azt mutatja, hogy ebben a felgyorsított folyamatban voltak át nem gondolt tényezők, elsősorban a területen virágzó kisipar majdnem teljes pusztulása." Benke József, a Pécsi Orvostudományi Egyetem docense a „Somogy mezőgazdaságéinak helyzete 1956 előtt" című korreferátumában a problémát szinte a napjainkig vizsgálta, mert — szerinte — az agrár lemaradás később, az 1960-70-es években következeti be. A marxizmus már keletkezésétől fogva parasztellenes volt — mondotta az előadó, mert „osztály nélküli — társadalmat akart — egy osztály vezetésével." 1948. ill. 1958 után egyértelműen a paraszti lét felszámolása következett be. A mezőgazdaság átszervezése során 1 milliónál is többel csökkent