Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Függelék - 2. Somogyi Levéltári Nap '89. (1989- november 17.) Összeállította: Bősze Sándor

kormányprogramban meghirdetett reformpolitika egy esztendő alatt jelentős kezdeti eredményeket hozott. Nagy Imre törekvései azonban lépten-nyomon ellenállásba ütköztek, s kompromisszumra kényszerültek. Ez először már 1954 tavaszán, az MDP III. kongresszusát megelőző politikai bizottsági vitában ragadható meg tényszerűen. A polémiát jelentősen befolyásolta — részleteiben még nem ismert — a szovjet vezetés által — 1953. májusában Moszkvában — javasolt politikai „szereposztás". E szerint a Politikai Bizottságban a vita éle ugyan nem Nagy felé irányult, mégis a támadás megtörtént — Révai józsef készítette elaborátum formájában. Nagy Imre ekkor — a központi apparátus kellő támogatása hiányában — kénytelen volt referátum tervezetét átdolgozni. Az 1954. október 1—3-i központi vezetőségi ülésen sikerült a háttérbe szorítani Rákosit, aki — miközben itthon a politikai és szellemi éleiben ígéretes pezsgés indult meg— a KV-ülés után hosszabb szabadságra ment, Moszkvába, ahol ellenakciót indított. Rákosi dolgát — a szovjet vezetés elképzeléseiben — az. időközben beállott változás jelentős mértékben megkönnyítette. Ő ezt a lehetőséget nem is hagyta kihasználatlanul, s november 29-én a szovjet vezetők bíráló megjegyzéseit magával hozva tért haza. A Politikai Bizottságban december 9-én a szovjet véleményről kirobbanó vitában végül is a régi szokás szerint újra Moszkva döntőbíróságát kérték. Az MDP és az SZKP vezetői 1955. január 8-án találkoztak a Kremlben. A vitában a szovjet delegáció tagjai elítélték Nagy Imrét, akinek ezek után csak az önkritika gyakorlást tudták ajánlani. A moszkvai tanácskozást követő itthoni egyenlőtlen politikai kötélhúzás és Nagy megromlott egészségügyi állapotát kihasználva Rákosi teljesen elszigetelte. Időközben a szovjet kormányban is változás történt, és Szuszlovot Budapestre küldték. Ezek után sikerült kikényszeríteni az önkritikát Nagy Imrétől, aki ezzel együtt igen élesen megbírálta a Rákosi csoportot. Nagyot formálisan az 1955. április 14-i központi vezetőségi ülésén hívták vissza. ,A félreállítás után is folytatódé) hajsza, kizárása a pártból 1955 decemberében, azt bizonyítja, hogy Nagy Imre a kikényszerített, de még ily módon is csak részleges önkritikák ellenére sem tagadta meg az új szakasz politikáját... a másik tanulság, hogy a reformpolitikusi munkásságban a külső nyomás döntő szerepet játszott. Ez a tapasztalat az 1956-os és 1958-as tapasztalatokkal kiegészítve egyértelműen amellett szól. hogy a már korábban megfogalmazott kérdés, hogy tehát relatív szuverenitás, vagy a szuverenitás hiánya, az utóbbi javára kell eldöntenünk." A levéltári nap hallgatósága (1989)