Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Géger László: Kísérletek a szövetkezetek megmentésére Somogyban 1953 második felében

nem tudnak abrakot adni, emiatt a tagság hangulata igen rossz volt. és a teljes vezetőség a beadás ellen foglalt állást.

13 Tetézte a parasztság sérelmeit, hogy a begyűjtésnél becsapták, törvénytelenségeket követtek el vele szemben, és még a jogszabályban lefektetett kedvezményeit, jogait sem biztosították. Döntő érvként kell felhoznunk, hogy míg az egyéni gazdák egységesen adtak be, a tsz-tagokat külön beadási kötelezettség terhelte a tsz-ben és a háztáji után is. 4. Az önállóság hiánya. Bár a tsz-ek a tanácsok felügyelete alatt dolgoztak, a gazdálkodásban elvben önállóságot élveztek. Azt ugyan megszabták, mit és mennyit kell termelni, de a termelés módjának megválasztásában a szövetkezet elvben szabad volt. A gyakorlatban azonban ebből semmi nem érvényesült. A minisztériumok, tanácsok beleszólása a tsz életébe korlátlan volt, szövetkezeti függetlenség csak papíron létezett. Minden tsz fölött a járási vb elnökhelyettese felügyeleti jogot gyakorolt. A gyenge tsz-ekben a megyei vb formailag is átvette az irányítást." Más községekben de facto a községi tanácselnök gyakorolta a tsz-ekben is a hatalmat. A megyei begyűjtési osztály vezetője szerint egyes járási szervek, tanács és pártbizottságok önteltté teszik a községi vezetőket, és ezek a vezetők felállítják a községben a maguk diktatúráját. A kaposvári vb ülésen egyik vb tag fontosnak tartotta tisztázni, hogy a mezőgazdasági osztályok feladata a tsz-ek szolgálata, és nem az utasítgatás. Végső soron a szövetkezetek önállóságát ért sérelem volt a kisebb kár, sokkal nagyobb volt a tagok munkakedvének csökkenéséből, a szakszerűtlen utasításokból adódó ténylegesen felmerülő vagyoni kár, az elmaradt haszon és a tekintélyrombolásból adódó veszteség. 5. Gyenge tsz-ek.Hogy a tsz-ek többsége ebben a konstrukcióban — csak a már előbb említett hiányosságok mellett is — életképtelen volt. az a zárszámadások során tisztán megnyilvánult. A megyei vb már júliusban utasította a mezőgazdasági osztály vezetőjét, mérjék fel a gyenge tsz-eket, és készítsenek javaslatokat, hogy hogyan kívánják azokat megerősíteni." A tsz-eknek nem volt eszközük a learatott gabona behordásához. Ha nem kaptak vontatót a gépállomástól, vagy a járás területén lévő vállalatoktól, a honvédségtől kértek teherautót, vagy az egyéni gazdák fogaterejét kellett igénybe venniök. Végső esetben — ha egy tsz végleg lemaradt a munkákkal — kirendelték a szövetkezel földjére az egyéni gazdák fogatait."

1 Ez azonban szélsőséges megoldás volt, rendes körülmények között a tsz-ek csak igényelhetlek a magángazdák fogatait, és kötelesek voltak azért jogszabályban meghatározott díjat fizetni. A problémák ott jelentkeztek, ahol a tsz-ek nem tudtak használatbavételi díjat fizetni, és hagyniok kellett a gabonát a szérűn rothadni. Abehordásnál is nagyobb probléma Volt a földek megművelése. A tsz-ek nem rendelkeztek gépekkel, a fogatok túlnyomó többsége a magángazdák kezén volt, így már a szántás óriási gondokban ütközött. A gépállomások ugyan kötelesek voltak a szükséges szántásra a tsz-ekkel szerződéseket kötni, ezeket a szerződéseket azonban nem tartották be. Bár a tsz-ek a tagosítások során mindenütt a legjobb földeket kajxák, a hatalmas területeket nem tudták megművelni. Ha pedig a gépállomások el is végezték a szántást és a vetést, az ültetvény gondozását már nem tudta a tsz biztosítani. Az elvetett tsz-földek kajxtlatlanok, gazosak maradtak, sok helyen ez idézte elő a tagság kilépési szándékát. Utóbb a megyei tanács is belátta, hogy a gondozatlan vetés éppoly pazarlás, mint a parlagon hagyott földek, ezért arra adott utasítást, hogy csak annyit műveljenek meg, amennyit a tagság ereje elbír. 6. Rossz a tagság hangulata. Nagy Imre beszéde nyomán mindenütt a felszínre kerültek az addig mélyen lappangó indulatok és elégedetlenség. Tömeges