Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Sárkány Eszter: Színházi kultúra a századfordulón Kaposváron

SZÍNHÁZI KULTÚRA A SZÁZADFORDULÓN KAPOSVÁRON SÁRKÁNY ESZTER A századfordulót megelőző és követő egy-egy évtized Kaposvár történetének egyik vizsgálódásra feltétlenül érdemes korszaka. Ez volt az az időszak, amikor az újjátelepülést követő másfél évszázad lassú, csendes gyarapodása után megindult egy intenzív, az akkoriak által előszeretettel „amerikánus tempójúnak" nevezett fejlődés. Kaposvár nemcsak virágzó polgárváros lett, hanem megyeszékhelyből igazi megyeközpont, sőt, bizonyos területeken megcélozta és több-kevesebb sikerrel betöltötte a regionális központ szerepet is, fölzárkózva ezzel a térség nagyobb múlttal rendelkező városai (pl.: Nagykanizsa) mellé. A tehetségesebb vezetők mindent megtettek azért, hogy a hagyományok és a múlt nélküli falu-városból igazi várost csináljanak. Vállaltak vagy kerestek sajátos szerepeket, amelyek révén Kaposvár fontos vasúti gócpont lett és egyre több intézmény, szervezet, vállalkozás központja. Az. Eszterházy-hitbizomány tőkés bérletesítésével létrehozott Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság bázisát jelentette egy színvonalas élelmiszeriparnak (cukorgyár, gabonasiló, malmok), amely már magára a városra koncentrálódott. A közlekedésföldrajzi tényezők megváltozása, a megyei centrális szerepkör és az állami adminisztrációs központ funkció erősödése, a modern hitelszervezet kiépülése, a gyáripar felvirágzása természetesen tovább alakította magát a várost, vonzotta a tőkét, a munkaerőt, segítette az urbanizációt. A századvégi lakosok ttidták, hogy a díszes küllem és a polgári kényelem szükségesek a tőke odacsalogatásához, ezért megpróbálták városukat lakályossá tenni. Kaposvár a maga urbánus jellegű építkezéseivel főként a millenniumot kővető másfél évtizedben teremtette meg a várost, mint építészeti együttest. Reprezentatív középületekkel (bíróság, színház, bankházak, iskolák, templomok stb.) gazdagodott a városmag, míg körülötte létrejöttek speciális funkciókkal rendelkező új negyedek. (Pl. a cukorgyár épületei, telepei a környező munkáslakásokkal, a cseri városrész derékszögű utcái a szegényebb emberek egyszerű kis házaival vagy a hangulatos tisztviselőtelep a városközponttól északra. ) Kaposvárra, mint egy zsákutca végébe még a 19. század közepe táján is csak közvetett postaúton érkeztek a hírek és csak időnként jutottak igényesebb árucikkhez a városka lakói. A „célforgalom" még gyér volt, hiszen a jelentéktelen kisváros nem nyújthatott vonzó perspektívát. A megyében és a régióban betöltött szerep változásával, a városias funkciók gyarapodásával és a környéken, a vidéken élők nehézségeinek növekedésével azután egyre szaporodott Kaposvár lakossága: az 1869 és 1910 közötti 253,9%-os népességnövekedéssel az ország 138 városa között