Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Andrássy Antal: A Kaposvári Berzsenyi Dániel Szabadkőműves Páholy története (1902—1903) (1. közlemény)

véli előmozdíthatónak, amely a magyar föld délnyugati szegletén, a tiszta magyar faj lakta Somogyban él. Volt anyapáholyunk, a budapesti Krzsébet páholy örökségül hagyta ezt reánk, midőn munkatervében e vidéket is kijelölte, mint olyant, amelyben égető szükség volt a szeretetnek és világosságnak legtisztább fényű oltárait felavatni, hogy azoknak tüze szerteterjessze a bölcsességnek fényét és a szeretetnek melegét. Midőn tehát kitűzzük ama feladatokat, melyeknek megoldását a kir. műv. (királyi művészet, azaz szabadkőművesség) segélyével e Földön legszentebb életcélunkul tekintjük: az. ember értelmi és erkölcsi tökéletesítésének és a szeretet uralomra juttatásának nemes eszméit — kötelességünk rövid pillantást vetni azon hely viszonyaira, amely jövendő szabadkőműves testvéri munkánk színtere lesz. A természettől dúsan megáldott, társadalmi fejlődésre azonban mostoha, igen mostoha Föld ez. Van széles rónája, ahol acélos búza buján tenyészik, vannak szelíd dombjai, melyeken a legnemesebb emberi ital terem, van vize, mely hallal, vannak erdei, melyek fával látják el, de másrészt a széles Balaton északról, a Dráva délnyugatról földjét elzárttá, a mívelt északtól és nyugattól elszigeteltté teszi; a határszéli, pusztító háborúskodások, a törökdúlás a benne való lakást hosszú időn át bizonytalanná tették, sőt nemegyszer kipusztították, a nagy és kötött birtokok óriási területei pedig megakadályozták s részben megakadályozzák még ma is. hogy végre gazdaságilag erősödjék, polgáriasodjék, városiassá, civilizálttá váljék; ezeken kívül pedig nagy erdei és lakatlansága hosszú ideig az emberi társadalom salakjainak, a személy- és vagyonbiztosságot veszélyeztető elemeknek elhatalmasodását és garázdálkodását is lehetővé tették. Mindeme viszonyok együttesen eredményezték azt, hogy Somogy legújabb időkig a műveltség és emberszeretet számára alig létezett. Lakói falusi tulajdonságaikat csak lassan vetkőzhették le. Városok képződése, a nyugati szokások terjedése csaknem lehetetlen volt. Végre azonban, midőn a demokrácia áramlata ide is ellenállhatatlanul behatolt, midőn a nyugati kultúrával a modern élet leghatalmasabb közvetítő eszköze, a vasút érintkezésbe hozta: egyszerre megindult a nemesebb fejlődés és amerikai módon kezdett ama központi hely, mely néhány évtized előtt még nagyságra is alig különbözött a megye többi faluitól és pusztáitól, civilizált várossá fejlődni, előbb csak lakosainak számával, majd modern intézményeivel és külső díszével: a 6000 lakosból 20 000 lett: iskolák, kultúrintézetek, ipartelepek támadtak; utcák nyíltak; pompás épületek emelkedtek; szóval külsőleg minden arra mutat már, hogy Somogy székhelye, Kaposvár, modern nyugati várossá fejlődött, és Somogy nemcsak Magyarországonban, hanem a szó nemesebb értelmében vett Európában terül el. Sajnos azonban, minden hirtelen, erőltetett fejlődésnek megvannak a maga végzetes hátrányai. Szervezetet mesterségesen fejleszteni, embereket tisztán, külső intézményekkel egy csapásra átváltoztatni nem lehet. így van ez, fájdalom, Somogy vármegyében is! Az őslakosság eredeti természete csak lassan alakul át, csak fokról fokra nyerhető meg a kultúra és az emberszeretet gyakorlati eszméinek. Míg a gazdasági téren szép haladást jelent a takarékpénztárak, hitelszövetkezetek szaporodása, ipartelepek és kereskedelem fellendülése, addig a szellemi téren, a tudomány és művészetek ápolásában még mindig nagy a pangás, a városi élet iránt csekély az érzék és az erkölcsi felfogás is sokat megtartott eredeti vadságából.