Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Kanyar József: A népiskola szerepe és jelentősége a dunántúli régió műveltségi szintjének alakulásában (1770—1868)

Dél-dunántúli megvék lakosságának (1870) Sor- A megye szám megnevezése Anépesség száma Olvasni és írni tud Csak olvasni tud Sor- A megye szám megnevezése Anépesség száma férfi nő össz. férfi nő össz. 1. Baranya 283 506 63 920 35 494 99414 9 013 30 656 39669 2. Somogy 289 555 57199 28 066 85 265 14 245 36726 50 971 3. Tolna 220 740 5 607 23 720 29327 60198 33194 93 392 4. Zala 333 237 50 315 26750 77 065 13 994 28 559 42 553 1 MAGYARORSZÁG 1 117 623 1 2 020 593 285 397 3 305 990 383 952 1 195 449 811497 Hazai népoktatástörténetünkben - gazdasági és társadalmi - okokkal jól magyarázhatóan - kivételes helye van a táblázatokból is kitűnően - Dunántúlnak, az átlagot jelentősen meghaladó kulturális mutatószámai következtében, noha jelentős eltérések mutatkoznak a régió alrégiói között. Mindezt történetiségében is így látta Benda Kálmán korábban már idézett tanulmányában. Dunántúlon az iskoláztatási arányokban sem nemzetiségi, sem vallási szempontból nem voltak jelentős különbségek, ám a protestcins tanító felkészültsége és tanításának, színvonala jobb volt a más felekezetű tanítókénál, nemzetiségi vonatkozásban pedig a németajkú falvak népiskolázása - különösképp Baranyában volt eredményesnek mondható. Dunántúl népességének növekedése 1777 és 1870 között 190,51%-os volt. Somogy lakossága két és fél szeresére nőtt(229,62% ),Baranyáé 198,31 %-ra, Tolnáé 195,75%-ra, Zala megyéé azonban másfélszeres alatti maradt (162,28% ). Dél-Dunántúl településszerkezete is változatlannak volt mondható Baranya (98,29%), Somogy (99,05% ) és Tolna megyékben ( 116,50% ), Zalában azonban már jelentősen estikként a vizsgált korszakban a települések száma (43,84%). Az egy településre jutó lakosság növekedése a Dunántúlon 187,6-263,7% közötti volt. Ez a változás az aprófalvas dél-dunántúli megyékben (Baranya 764,4, Somogy 922,1, Zala 953,6) nem érte el az ezret, így az elmaradt a dunántúli (1020,3) és az országos átlag (1122,4) mögött is. E változásoknak közvetlen befolyása volt az iskolákra, az iskolák és a tanítók számának alakulására is természetesen kihatott, noha az aprófalvas települések esetében csak óvatos következtetéseket vonhatunk le e számadatokból. Noha a tanítók és az iskolák számának abszolút növekedésében régiónkban Baranya, Somogy és Zala (Vassal és fejérrel együtt) vezették a rangsort, mindez a növekedés azonban a XVIII. század végén már megállapodottabb, lassúdottabb lesz. Míg azonban Észak-Dunántúlon a tőkés fejlődés intenzívebb és differenciáltabb művelődési és iskoláztatási igényeket involváltak a régióban, ez a fejlődés a dél-dunántúli alrégióban extenzívebb és a sommásabb fejlődésnek volt az indikálója.