Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Kanyar József: A népiskola szerepe és jelentősége a dunántúli régió műveltségi szintjének alakulásában (1770—1868)

műveltségi fok szerinti megoszlása Sem írni, sem olvasni nem tud Olvasni és írni tudók aránya a lakosság %-ában R Az olvasni tudók aránya %' R Analfabetizmus aránya % R férfi nő össz. Olvasni és írni tudók aránya a lakosság %-ában Az olvasni tudók aránya %' Analfabetizmus aránya % 67137 77 286 144 423 35,06 1 13,99 3 50,94 2 72 552 80 767 153319 29,44 _> 17,60 2 52,94 3 42 888 55 133 98 021 10,74 4 42,30 1 44,40 1 100 584 113 035 213 619 23,12 3 12,76 4 64,10 4 3 09491' 3 521 267 7 6616184 29,73 10,75 59,51 Az iskolák számában az 1770. évi 53,32%-kal szemben a dunántúli arány az 1869-es esztendőkben már 128,55%-ra emelkedett, így érvén el az optimum-közeli arányt, noha ez az egytanerős falusi iskola az aprófalvakban - egy tanerejével és egy tantermével - elegendőnek bizonyult, a későbbi korszakokban azonban már lényegében a korszerűtlenségnek és „elmaradottságnak" volt a jelképe és intézménye. A XVIII. századi állapotok egyenesági következménye volt - a régió csaknem valamennyi megyéjében - az egytanerős falusi felekezeti népiskolák hálózata: Somoggyal, Baranyával és Zalával az élen, míg Tolna megye ezeknél - már a reformkor végén is - jóval kedvezőbb állapotok közepette működtette népiskoláit. Dunántúl iskolahálózatát - köztudottan - az egyházi iskolák országos átlagot meghaladó túlsúlya jellemezte, ami az új népiskolai törvény utáni évtizedekben csökkent valamelyest 89,71%-ról (1880) 86,66%-ra ( 1890), illetve 87,58%-ra (1900). Századunk első harmadában - a Katholikus Lexikon szerint - a népiskolák 42%-a még mindig a római katolikus egyház kezén volt hazánkban. A XVIII. századvégi szórványos és rendszertelen iskolába járás után a tankötelezettségi kényszernek a neoabszolutizmus kezdetén szigorúbból, majd annak végeztével lazábbá váló folyamata eredményezte végül is a népiskolai törvény megjelenésének időszakában 63,95%-ra való felemelkedését Dunántúlon az országos 48,45%-kal szemben. Súlyos érvényű történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a rendszeres gazdasági növekedés és iparosodás alig következhet be egy-egy régióban az írni-olvasni tudás minimális szintje nélkül. A hazánkban először 1869-ben elvégzett népszámlálásnak - az írástudást is mérő adatai szerint - Dunántúlon volt a legfejlettebb régiója hazánknak, úgy azoban, hogy a népoktatás dunántúli térképén Dél-Dunántúl hátránya mindig kitapintható volt Észak-Dunántúllal szemben. így érték el a népiskolai törvények életbe léptetésének idejére a birodalom szintjét népiskoláztatásunknak mutatószámai! Köztudott volt ugyanis, hogy Voralberg és Felső-Ausztria iskoláztatási adatai voltak csak kedvezőbbek Dunántúlénál.