Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Kanyar József: A népiskola szerepe és jelentősége a dunántúli régió műveltségi szintjének alakulásában (1770—1868)

Megnevezés 1863/64 1869 Növekedés % Az iskolák száma 345 368 6,66 A tanítók száma 407 431 5,89 A 6-12 éves tankötelesek száma 25 954 32 479 25,14 Az iskolába járók száma 23 292 27 056 16,16 E fél évtized alatt - a táblázatból láthatóan - mind az iskolák, mind pedig a tanítók számának lassú növekedéséről számolhatunk be, az iskolába járók számát illetően pedig már - jóval magasabb - 1696-os növekedésről beszélhetünk. A dunántúli megyék átlagos iskolába járása a 6-12 éves korban 83,4296-os volt (Somogyé ennél kedvezőbb: 86,4196!) az országos 75,3296-kal szemben. A 6—15 évesek iskolába járási aránya - 1869-ben - Dunántúl átlagában 63,9596 volt (Somogyé csak 60,3896), még mindig kedvezőbben az országos aránynál (48,4596). Mindez jelezvén azt, hogy a somogyi népiskola a reformkorvégi 1845-ös szabályzatok kibocsájtása utáni esztendőkben, és a neoabszolutizmusban már olyan előmenetelről tudott számot adni, amely - végül is - az alfabetizáció 1869-es -az országos adagnál kedvezőbb — kulturális mutatószámaiban csapódott le. Igaz ugyan az, hogy az aprófalvas dél-dunántúli megyék népiskolai eredményeire épülő kulturális fejlettségszint még nem érte el az észak-dunántúli megyékét, mindazonáltal az iskolák és a tanítók számának folyamatos növekedése, a rendszeres iskolába járás arányainak az emelkedése, az egytanítós népiskolák tanítóinak a helytállása nemcsak az elemi oktatásban, hanem a közművelődés széles mezején is s a gyakorlati mezőgazdasági ismeretek oktatásával (vasárnapi-, gyümölcsfaiskolák stb.) olyat értek el a taneszközi felszereltség örvendetes gyarapodásával, a tanítót egyre inkább gúzsba kötő s más megélhetési források, főképp a községi, az egyházi és az uradalmi szolgálatok másodállásban való ellátása alóli fokozatos felszabadításával, az egyházi hatóságoknak a népiskolák ügyével való jobb törődésével és felelősségével, a tanítói átlagjövedelmek - noha még korántsem elegendő - lassú és egyenletes növekedésével s a hatóságok előtt az iskolabevallások okmánydokumentumaiban lefektetett és aláírt fixumszerű rögzítésével: egyre korszerűbb iskolát tudott teremteni, amelyben már nagy teret foglalt el az „okszerű" természettudományos és mezőgazdasági, de a korszerű állampolgári ismeretek tanítása is, amely végül is Dunántúl 6-15 éves tankötelezettjeinek 1869-ben már 63,9596-át tudta - többé-kevésbé - rendszeresen az iskola padjaiba ültetni. S ha mindehhez közel tudhatta az eötvösi népiskolai törvények szolgálatában felállított csurgói tanítóképezdét is a megyében, akkor a népiskolázás terén még akkor is nagy előrelépés történt, ha a megyében - a többiekhez hasonlóan - a felekezeti egytanerős falusi népiskolák domináltak, azoknak a néptanítóknak az áldozatkész munkásságával, akik a társadalom értelmiségi hierarchiájában még mindig a legutolsó helyet foglalták el, mivel ezeknek a falai és keretei között alakult ki - ha nehézkesen is - az az új kulturális tartalom, amely a korszerű polgári műveltség szükségleteinek és igényeinek az alapját képezte.