Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)

A járási mezőgazdasági osztály legfontosabb munkaköre (az osztályvezető után) a szövetkezeti előadó, vagy ahogy több helyütt nevezték, a „tsz-szervező" volt.

113 Előfordult, hogy megfelelő szakember hiányában nem tudták betölteni, de ilyenkor soron kívül rendelkeztek a betöltésről. A járási pártbizottságon szövetkezeti felelős munkakört rendszeresítettek.

114 Az MDP járási bizottságán is volt mezőgazdasági osztály, és a két mezőgazdasági osztály, valamint a két szövetkezeti előadó jó együttműködése elengedhetetlen volt.

115 A tanács mezőgazdasági osztálya heti munkatervét minden héten megküldte a járási pártbizottságnak.

116 A szervezések üteme főként a téli kampányok idején rendkívül erőltetett volt, amit főként a kitűzött rövid határidők szorítottak. Megtoldották ezt azok a felajánlások és miniszteri utasítások, amelyek egyes napokra csúcseredményeket irányoztak elő.

11 Sztálin születésnapjára pedig tömegesek voltak a felajánlások.

118 Ez szükségszerűen vezetett az önkéntesség megsértéséhez. Ugyancsak fontos kérdés a megalakult szövetkezetek életképessége. A siófoki járásban problémát okozott, hogy a parasztoknak nem volt cipőjük, de pénzük sem volt azt vásárolni. Ezért a tanács olcsó lábbelit biztosított azoknak, akik beléptek a tsz-be.

119 Sajnos, a tanácsi jegyzőkönyvek beszámolnak arról, hogy a tsz-tagok a napi megélhetésért küzdöttek. A zárszámadásnál sokan kevesellték a bérüket, csaknem valamennyi tsz veszteséggel zárt év végén.

120 A tsz-ek nem vették igénybe a gépállomások szolgáltatásait, mert nem tudták megfizetni a szántási és egyéb munkálatokat.

121 Másutt a tsz-eknek nem volt vetőburgonyája.

122

. A beszámoló szerint „a buzsáki tsz-ben áldatlan állapotok vannak, a tsz-tagok le vannak szegényedve és ruházatuk hiányos, szükséges lenne a részükre segítséget adni."

123 Egyes tsz-eket szervezetileg, másokat gazdaságilag, megint másokat mindkét szempontból gyengének ítéltek.

124 Ebben a helyzetben meghatározó volt, hogy a tsz-ek részére a mezőgazdasági osztályok mennyit tudnak segíteni. Ha figyelembe vesszük, hogy a járási tanácsok erre a célra semmilyen összeget nem kaptak, sőt maguk is anyagi gondokkal küszködtek, tulajdonképpen rendkívülinek mondható az a pénzben ki nem fejezhető sokrétű segítség, melyet a tanácsok nyújtottak. Az 1950-es zárszámadás a siófoki járásban csaknem minden tsz-nél passzívummal zárult. A tsz-ek kéréssel fordultak a tanácshoz, hogy „pár forintot juttassanak" a részükre, hogy legalább a háziszükségletüket meg tudják vásárolni.

12

"' A tsz-ek megkapták a gyorssegélyt, de ez nem oldotta meg a gondot. A tsz-ek a következő támogatásokat kapták: kezdetben a tsz nem adózott, adójukat az önállóan gazdálkodók fizették meg, a gépállomás soron kívül végzett számukra munkát, a kívülállóknak csak ezután, tagosítás során megkapták a legjobb földeket, a haszonbérleti tv. után elsőnek kaptak kiigényelt földet, tenyészállatot, nemesített vetőmagot kaptak. Minden eszközzel segítették földhözjutásukat, támogatták új tagok beszervezését. Ha a tsz-nek nem volt területe építkezni, a tagosítások során juttattak neki.

126 Az egész megyében a mezőgazdasági osztály szervezte meg a tsz-ekben a brigádokat és munkacsapatokat. Az elmaradt tsz-ek munkaszervezésével kiemelten foglalkozott a vb, A munkaverseny megszervezése ugyancsak a mezőgazdasági osztályra várt, a legjobb tsz-eket rádióval, vándorzászlóval jutalmazták. A mezőgazdasági osztály feladata volt a vezetőség képzésének a megoldása. A tsz-elnököknek rendszeresen értekezleteket tartottak, elnökképző tanfolyamot vezettek, a csoportoknál tanfolyamokat tartottak. Minden tszcs-ből legalább egy személynek el kellett végeznie az elnökképző tanfolyamot. Terjesztették a legjobb