Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)
megszervezése, az élelmiszerhiány megszüntetése - megoldatlanok maradtak. Igaz ugyan, hogy az irányításban a tanácsapparátus inkább csak végrehajtó volt, de szakképzettség, szakszerű döntések tekintetében a Földművelésügyi Minisztérium és az MDP KV Mezőgazdasági Osztálya sem állt a helyzet magaslatán (ebben az időben született döntés a gyapottermesztés felfuttatásáról, a mezőgazdasági kisgépek és szerszámok gyártásának megszüntetéséről, stb). A legnehezebb helyzetben a helyi tanácsok voltak, miután rájuk valamennyi jogszabály kötelező volt, így azok hatalmas mennyisége, rendszertelen, egymásnak ellentmondó tömege miatt képtelenek voltak tevékenységük során a jogszabályalkotást figyelemmel kísérni. Ez szükségszerűen önkényeskedéshez, túlkapásokhoz vezetett, mivel maguk döntötték el, melyik jogszabályt alkalmazzák, és melyiket nem. A nagyatádi vb így jellemezte a helyzetet: „Lehetetlen az az állapot, hogy mi itt fél napokat töltünk ülésezéssel, és az általunk hozott határozatoknak a végrehajtásban nincs nyoma, nincs eredménye. Ennek az állapotnak vessen már a vb véget, és hasson oda, hogy a községi tanácsok respektálják a járási vb által hozott határozatokat." 102 Számomra azoknak a gyakorlati módszereknek a megvilágítása a fontos, amelyekkel a mezőgazdasági osztály a tagfejlesztést és a tsz-ek megszilárdítását kívánta elérni. Ezekben az években a tanácsoktól egy dolgot kértek számon: a számszerűsített napi eredményeket. A mezőgazdasági osztály megítélésének két döntő szempontja volt: minden faluban legyen tsz, és a meglévő tsz-ekbe minél többen lépjenek be. A fonyódi elnökhelyettes megállapítása szerint bár a tsz-fejlesztés az ütemtervek szerint haladt, ezt mégsem találták kielégítőnek, mivel „a járásban nagyobb lehetőségek rejlettek." 103 A vb tagjai minden tsz-ben üzemi értekezletet tartottak, melyen vállaltatták minden taggal, hogy egy tagot beszervez a tsz-be. 104 Később a mezőgazdasági osztály feladata lett biztosítani, hogy ez meg is történjen, és minden tsz-tag beléptessen egy tagot. 10 "" Ha a fejlesztés üteme nem volt kielégítő, azonnal változtattak a súlyponti községeken. 106 A tsz-elnökök megbízást kaptak, hogy ahol érdeklődés mutatkozik a tsz iránt, ott tartsanak előadást. 10 A statisztikai szemléletmódot legjobban jellemzi a fonyódi vb egyik ülése, ahol a tsz-fejlesztés állásáról szóló beszámoló felolvasásától azért tekintettek el, mert „az úgyis a napirendi ponthoz lett csatolva." 108 Gyakori problémája volt az osztálynak a létszámhiány, miután ilyen hatalmas munkára a személyi állomány többszöröse kellett volna. 109 Bővítésre azonban nem volt lehetőség, mivel a bérek fedezésére szolgáló keret többnyire csökkent. A mezőgazdasággal és a tsz-ekkel kapcsolatos szakmai tudnivalókat az ügyintézőknek az állás elfoglalása után, munka mellett kellett elsajátítaniuk. 110 Az alkalmasság elbírálásánál szakmai és mezőgazdasági ismereteket nem kívántak tőlük, de erre később sem oktatták őket. Az osztály a titkárságtól kapott később a tsz-szervezésben járatos káderokat. 111 Ezt követően már a tsz-szel rendelkező falvakba is falufeleléísöket küldtek, akiknek feladata a tsz taglétszámának emelése volt. A vb üléseken a legtöbbet bírált osztály a mezőgazdasági osztály, kaotikus állapotokról, szervezetlenségről számolnak be többfelé: „Az osztály munkáját futkosás, kapkodás jellemzi... A munkaerők beosztása rosszul van megszervezve... Az osztály dolgozói mindig az egyes részmunkákat helyezik előtérbe, nincs egységes koncepció... Szétforgácsolják az erőket, és nem oda összpontosítják, ahol konkrét eredményt fel tudnának mutatni. Ahol már van 2-3 család, aki be akar lépni, az is elmegy, mert a mezőgazdasági osztály nem tartja kézben az ügyet." 112
