Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)
tette jogszabály kötelezővé. A munkaterveket a legritkább esetben készítették azok, akik végrehajtották, vagy akiket érintett. A tervet vitatni, attól eltérni nem lehetett, és az állandó ellenőrzések során mindig ezt kérték számon elsőnek. A szövetkezetszervezés negyedéves ütemtervek alapján történt, melyeket a járási pártbizottság szövetkezeti felelőse, a mezőgazdasági osztály és a vb titkár dolgoztak ki. Azokban többek között azt is kijelölték, mely községekben kell tsz-t alakítani. Ezután a mezőgazdasági osztály vezetője és az MDP járási szövetkezeti felelőse konkrétan a kijelölt községre kidolgozták a szervezési ütemtervet. Mindez az érintettek tudta és megkérdezése nélkül történt. Az ütemterv túlteljesítése elismerést, dicséretet váltott ki, míg a nem megfelelő teljesítésért büntetés, hátrány, elmarasztalás járt. Ez törvényszerűen vezetett az önkéntesség megsértéséhez, miután a határidőket enélkül nem tudták volna tartani, az önkéntességet pedig nem kérték számon. A tervektől tehát csak felfelé lehetett eltérni. Emiatt népszerűségnek örvendett az a mozgalom, amely a tervtől függetlenül minden faluban célba vette a tsz megalakítását. Helyzetüktől függően az egyes járások sorban csatlakoztak hozzá, elsőnek természetesen az éllovas Csurgó. 68 Az ütemterv készítésére természetesen nem hoztak jogszabályt, így e tekintetben járáson belül is voltak eltérések. A fonyódi járásban arra is találunk példát, hogy az ütemtervet az MDP járási, községi bizottsága egyedül dolgozta ki, más esetben a járási mezőgazdasági osztály és a járási pártbizottság közös munkája volt. 69 Az ütemtervek tartása tehát szükségszerűen vezetett az önkéntesség megsértéséhez. A tsz-szervezésnek két szélsőséges és igen káros formája volt egyik oldalról a felelőtlen Ígérgetések sora, másik oldalról az adminisztratív eszközök (gazdaságon kívüli kényszer) megnyilvánulási formái. A teljesíthetetlen ígéretek vezettek olyan tsz-ek megalakulásához, melyek nyomban fel is oszlottak, de sokkal nagyobb kárt okoztak az erőszakos módszerek. 70 A fellelhető számos példa közül álljon itt egy tipikusnak nevezhető csurgói eset: „Értesítünk arról, hogy Csurgó községben a helyi pártszervezet részéről a termelőszövetkezeti csoportok szervezése terén erőszakot alkalmaznak. Értesülésünk szerint ... terrorizálja a helyi pártszervezetet, és a rendőrök segítségével fegyveres fenyegetéssel kényszerítették az újgazdákat a tszcs-be való belépésre. A rendőrségen... főtörzsőrmester (és még két rendőr) megverték azokat, akik nem voltak hajlandók az erőszak ellenére sem a tszcs-be belépni. Azokat az újgazdákat, akik nem léptek be a csoportba, kilakoltatták a lakásukból, amelyek még most is üresek" - írja 1950 őszén Hegedűs András az MDP Somogy Megyei Bizottsága titkárának, kérve, hogy sürgősen orvosolja az esetet, és tíz napon belül értesítse a Központi Vezetőség Mezőgazdasági Osztályát. 71 Megnyilvánultak erőszakos eszközök a tagosítások során is, 72 de a szövetkezeti típus megválasztásának során is. 3 A jelek szerint mindig az MDP állt az események hátterében, nem találtam adatot, amely arra utalt volna, hogy a tanácsi szervek vettek igénybe erőszakszervezeteket az önkényeskedésre. A tanácsi munka lényegi eleme - egyben a politikai rendszer jellemző sajátossága - a minden területre kiterjedő, minden személyt és települést elárasztó, demagóg elemeket nem nélkülöző agitációs munka volt. Agitáltak a begyűjtés és adófizetés, a tanácsválasztás és békekölcsön jegyzés, a munkaverseny és a tervteljesítés mellett, de legfőképpen a tsz-szervezés érdekében. Ez a propagandisztikus, gyakran frázisokat hangoztató „népnevelő" tevékenység módszereiben, eszközeiben annyira sokrétűvé, helyenként kifinomulttá vált, hogy elemzésének külön köteteket
