Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)
lehetne szentelni. Hely hiányában álljon itt csupán néhány jellemző vonás az agitációról. Az agitáció három legnépszerűbb formája a „házi agitáció", a gyűlések szervezése és a tsz-látogatás volt. Gyakran ezek megfelelő kombinációját alkalmazták. A siófoki járásban a következő sorrendet találták legcélravezetőbbnek: 1. Először tartsanak házi agitációt, 2. Ezt követően nagygyűlést, 3. Végül el kell vinni az érdeklődőket a legjobban dolgozó tsz-be. A legnehezebb természetesen a tsz megalakítása volt. Ahol még nem működött tsz, oda a legjobb népnevelőket küldték. Az MDP járási bizottsága községenként adott egy embert, aki a megalakulásig a községben maradt. Ugyanezen községekbe a járási vb egy „községi felelőst" állított a tsz megalakulásáig, ^ A megalakult tsz-eket az instruktori hálózat vette pártfogásába. A járási mezőgazdasági osztály minden dolgozója patronált egy tsz-t. A patronált tsz-be minden patronálónak 4-4 új családot kellett beszerveznie. A megyén belül súlyponti járást (Csurgó), a járásokon belül súlyponti községeket jelöltek ki, ahol koncentrálták a meglévő erőket.^ A helyzet alakulásával a súlyponti községek köre mindig változott. A szervező apparátus nagyobb hányadát a már meglévő tsz-ek tagságának számszerű gyarapítása kötötte le, melyet „tsz-fejlesztésnek" neveztek. A „tsz-fejlesztésre" később versenyt is hirdettek, melynek szempontjait a járási mezőgazdasági osztály a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályával közösen dolgozta ki. 8 Külön verseny folyt azért, hogy a meglévő tsz-be a gazdák 90 %-a belépjen, ezzel a község elnyerje a „szocialista falu" címet. 9 A Csurgói járás ontotta a „szocialista" falvakat (Porrogszentkirály, Porrogszentpál, Alsók, Csurgónagymarton), másutt legfeljebb egy 7 község „szocialista faluvá" szervezését tűzték ki célul. Abban is verseny folyt, melyik község lesz előbb „szocialista falu" 8 " Verseny folyt a megyében a 100. tszcs megalakításáért. 81 Az agitáció formáit egyéni és kollektiv agitációs formákra különíthetjük el. Már említettem, hogy kombinálták a kettőt. A járási vb minden új tszcs-be 2 fejlett agitátort küldött, akik megkísérelték meggyőzni a parasztságot a tsz szükségességéről és fontosságáról. A belépni szándékozókat egy másik községben lévő, jól működő tszcs-be vitték tapasztalatcserére. Augusztus 20-án minden tsz értekezletet tartott, melyen ismertették a tsz eredményeit. Az értekezletre a népnevelők a tsz-szel szimpatizáló parasztokat személyesen hívták meg. A már „előkészített" tszcs-k megalakítására szintén augusztus 20-án került sor ünnepélyes keretek között. 82 A legjobb tsz-t vándorzászlóval jutalmazták. 83 A vb titkár kötelezett minden külszolgálatot teljesítő dolgozót, hogy munkája mellett a tsz-szervezésbe is kapcsolódjon be. A tanács dolgozói kiszállásaik alkalmával felkeresték a tsz-eket, és személyesen beszéltek a tagokkal. Megvitatták problémáikat, segítettek a gondok megoldásában, amit pedig nem tudtak megoldani, jelentették az elnöknek és a mezőgazdasági osztály vezetőjének. 84 A „központi népnevelők" mellé a jól működő tsz-ekből egy-egy tsz-tagot osztottak be, így jártak házról házra agitálni. 85 Agitáltak a katonák, az üzemek, a gépállomások és a vasút dolgozói is. 86 Ahol még nem volt tsz, ott „gazdagyűléseket" rendeztek. Emellett ünnepségeket tartottak, melyekre a tanács „kultúrgárdát" küldött ki, és műsorral egybekötve „fejlett előadó" ismertette a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Más községekben ünnepéllyel egybekötött „parasztgyűlést" tartottak, ahol ismertették a belépni szándékozók neveit, és a már megalakított előkészítő bizottsággal 8 az ünnepély
