Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)
cséplőgépeit és más felszereléseit, valamint 6500 lakóházát és 16000 gazdasági épületét.) 46 A fokozódó osztályharc ideológiájától vezettetve az újonnan választott járási tanácsok tevékenységüket a kettős „tisztogatás" műveletével kezdték. A tisztogatás egyrészt a járási és községi tanácsapparátus, másrészt a termelőszövetkezetek „megtisztítását" jelentette az osztályidegen elemektől. A munkát mindenütt az MDP járási bizottságának káderese irányította. Az eredmény többnyire az lett, hogy az apparátust a legtehetségesebb emberektől fosztották meg. 4 "' Röviden álljon itt a nagyatádi tanács véleménye a helyzetről: j\ járási tanács személyi állománya igen gyönge, ami nagyrészt azzal magyarázható, hogy a járási pártbizottság káderese rossz káderpolitikájával a járási tanács apparátusát teljesen leépítette. E helytelen politikának sok becsületes parasztember áldozatául esett... Azok is „el lettek távolítva", akik nem ellenségek voltak, hanem „kellő nevelés hiányában" nem tudtak megfelelő munkát végezni,... helyettesről, vagy annak neveléséről nem gondoskodtak, hanem tudatlan „káderokkal lettek a helyek betöltve", akik nem tudták a munkát elvégezni. Gyakorlatlan munkaerő a hatalmas munka mellett nem tud időt fordítani a tanulásra." 1 Amikor a tanácsok kezdeti tevékenységét értékeljük, ezt a körülményt nem szabad figyelmen kívül hagynunk. A tsz-ekben folytatott tisztogatás közvetlenül ezt követően, a már „megtisztított" tanácsapparátus irányításával került sorra. Kerekiben kizártak egy volt törzsőrmestert, Kőröshegyen egy csendőrt, Balatonőszödön egy volt intézőt (itt a tsz-elnököt is leváltották), stb, majd a folyamat megindításával a tsz-tagok maguk kezdték „kizárni" azokat, akiktől valamilyen okból meg kívántak szabadulni. 48 Ez természetesen törvénytelenségekhez vezetett, hiszen a tsz-tag kizárásának megvannak a jogi feltételei. Utóbb már a járási tanácsok kényszerültek arra, hogy felülvizsgálják a „kizárásokat", és orvosolják az azok során elkövetett törvénytelenségeket. 49 Ezek után joggal merül fel a kérdés: ki lehetett tulajdonképpen tsz-tag, volt-e erre útmutatás? Jogszabály a kérdésben nem jelent meg, ez érthető, hiszen a szövetkezeti mozgalom mindig is a szabad, önkéntes, diszkrimináció nélküli tagfelvétel elvén nyugodott. Maradt a párthatározatok útján történő „szabályozás", amely a következő elveket fektette le: 1. „Kulák", ellenség tszcs-tag nem lehet. ( Hogy ki a „kulák", azt már jogszabály határozta meg, de nem a tsz-szervezéssel, hanem a begyűjtéssel foglalkozó jogszabály. 50 Ellenség pedig mindaz, akit a pillanatnyi körülmények alapján az MDP annak minősít. ) 2. Legalább 10 család legyen, de ez kevés, tovább kell fejleszteni a tagságot. 3. idővel nagy csoportot kell létrehozni. 4. A tagok közt egyaránt legyenek szegény-, kis- és középparasztok.'' 1 A szövetkezeti szervezés ezen elvei éppen a lényeget, a legfontosabb kérdéseket kerülik meg. Nevezetesen: milyen gazdasági tevékenység, milyen állami támogatás, milyen gazdálkodási eszközök és módszerek garantálják a szövetkezet nyereségességét? Milyen arányban vegyenek fel szegény-, kis- és középparasztokat, illetőleg az arány befolyásolását milyen eszközökkel érjék el, ha az alapelv az, hogy mindenkit fel kell venni? Az MDP parasztpolitikájában rendkívüli fontosságot tulajdonított a középparasztság megnyerésének, és éppen a tsz-alakításban volt ennek nagy jelentősége. A középparasztság belépésén a tsz-ek életképessége múlott, másrészt nélkülük mások sem léptek be, jelenlétükön alapult a szövetkezet tekintélye. Tekintélyes gazdák
