Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)

nélkül az agitációs munka is elképzelhetetlen volt, márpedig a szövetkezet mellett csak az agitálhatott, aki maga is tsz-tag volt.^

2 Balatonszemesen például senki nem lépett be a tsz-be, mivel a községi bíró nem akart belépni. Emiatt a járási tanács dr. Tobak József volt járási főjegyzőt - akinek a környéken nagy tekintélye volt - bízta meg a községi bíró meggyőzésével, mert enélkül nem tudtak előre lépni. Ugyanakkor biztosak voltak abban, hogy amennyiben a bíró belép, mindenki be fog lépni.

,3 Az MDP azon politikája, hogy az ellenség kivételével mindenkit be kell a tsz-be fogadni, első megközelítésben demokratikusnak tűnik. Valójában azonban ellentmond a szövetkezeti demokrácia azon alapelvének, mely szerint a közösség minden esetben maga dönthesse el, befogad-e valakit a tagjai közé, és a nemkívánatos személyeket távol tarthassa. Azt pedig, hogy ki a nemkívánatos, a szövetkezet maga dönthesse el. Életképes szövetkezet nem képzelhető el enélkül. így érthető, miért támogatta a Siófoki Járási V. B. a zamárdi tsz döntését a helyi párttitkárral szemben, aki szót emelt az ellen, hogy a tsz nem akart agrárproletárokat bevenni a sorai közé. Kuriózumnak számít, hogy az eset a párttitkár leváltásával végződött, hiszen éppen a MDP hivatalos politikájának képviselete miatt távolítottak el egy pártfunkcionáriust.

5 Összegezésül: a tsz-tagság összetételét illetően egyetlen biztos és következetes elvvel találkozhatunk a megyében: „kulákot" felvenni nem lehet. Ennek ellenére igen erős volt a lakosság részéről a nagygazdák felvételére az igény, mégpedig a szövetkezet vezetésébe történő bevonás céljából. Csurgón „kulák" vezetésével akartak tsz-t alakítani,Porrogszentkirályon három „kulákot" vettek fel a tsz-be."

16 A „kulák" tagfelvétel állandó megelőzésével és megakadályozásával az MDP járási bizottságainak szövetkezeti felelősét bízták meg. A szövetkezetek részéről a tagfelvétel zárlatának nagyon erős igény ével még egy vonatkozásban találkozhatunk: a tagosítások befejeztével sehol nem vettek fel új tagot, mondván, hogy „akkor ismét kisparcellák lesznek." A valóság az, hogy miután a tagosítások során a legjobb földeket a tsz-eknek juttatták, akik ezután jelentkeztek a tsz-be, vagy károsultak voltak, vagy szegény parasztok, akik ettől várták sorsuk jobbrafordulását. Jelentkezésüket a tsz részint rryerészkedésnek tekintette, amely irritálta a tagságot (mondván, hogy miért nem léptek be a tagosítás előtt), részint nem kívánták megosztani a jövedelmet olyan parasztokkal, akik nem hoztak a szövetkezetbe semmit. Emiatt a belépés melletti agitáció mindig a tagosítások előtt volt a legerősebb, és a tagosítások után átmenetileg megszűnt. Ez a ciklusosság természetesen nem tetszett a „hivatásos" tsz-szervezőknek, és a tanácsok a helyi pártszervekkel igen erősen felléptek a tagfelvétel megtagadása ellen, azt az üzemi pártszervezet gyengeségének tulajdonították.^ Hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése milyen helyet képviselt az MDP KV politikájában, és a tanácsoknak milyen szerepet szánt a párt, az az MDP II. kongresszusán (1951. február) vált világossá a tömegek előtt. Minden részletezés nélkül álljon itt két idézet a II. kongresszus beszédeiből: Gerő Ernő: „Döntő stratégiai feladat mezőgazdaságunk szocialista átszervezésével népgazdaságunk kettős jellegének megszüntetése, népgazdaságunk egységes szocialista alapjának megteremtése. "^ Nagy Imre: ,A tanácsok alapvető jeladata megszilárdítani államiságunk alapján a munkás-paraszt szövetséget és tovább fejleszteni a város és a falu, a munkásság és a dolgozó parasztság politikai és gazdasági együttműködését. Ennek az együttműködésnek a jelenlegi fejlődés szakaszában két alapvető, döntő kérdése van. Az egyik a mezőgazdaság szocialista átszervezése, tehát a termelésnek társas