Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Második rész )
A Tiszán túli kerületben végül a régebbi főnemességet a gróf Apponyi, Barkóczy, Forgács, Károlyi, a báró Bánffy, Perényi, Vajay, Wesselényi, az újabbat a gróf Engel, Fekete, a báró Harruckern, Ilollaky és Patatich családok képviselték a főispánok sorában 1765-ben. 2 A magyar uralkodó osztály vezető rétege a szatmári béke után is a világi és az egyházi főnemesség maradt. Hatalma, vezető szerepe a nagybirtokon nyugodott. A 18. század e tekintetben nem hozott változást. A változást a főnemesség összetételében, régi családok letűnésében, újak megjelenésében állapíthatjuk meg. A kicserélődési folyamat részben, miként a korábbi századokban, a természetes fejlődés rendjét követte, részben azonban a Habsburg uralkodói hatalom céltudatosan is befolyásolta azt, annak érdekében, hogy az előző században eléggé megromlott kapcsolatán a főnemességgel javítani tudjon. A nagybirtokos családok sorában a 17. és 18. század fordulóján és a 18. század első tizedeiben jelentős változások történtek. A birtokszerzésre, új nagybirtokok kialakítására, páratlan lehetőség adódott ekkor. Egyrészt a töröktől visszafoglalt területek, másrészt a különböző szabadságmozgalmakban részt vett családoktól elkonfiskált birtokok nyújtották ezt a lehetőséget. A töröktől visszafoglalt területek birtokviszonyainak rendezésére alakított újszerzeményi bizottség, a commissio neoacquistica, átmeneti szünetekkel és átszervezett formákban a 18. század első tizedeiben is működött. Működésében az vezette, hogy a régi birtokos családok kezére minél kevesebb birtok kerüljön vissza. A gazdátlan földeket azután a kincstár vette birtokába. Ugyanez történt a hűtlenség címén elítélt személyek birtokaival is. A szatmári béke után a Rákóczi család óriási birtokát pl., 31 várost, 681 falut és 105 pusztát, összesen kb, 1900000 kataszteri hold földet, a kincstár kapta meg. Időszakunk kezdetén, és még utána is jó ideig, az ország legnagyobb birtokosa az uralkodóra, vagy amint mondották: a szent koronára visszaszállt jószágokat kormányzó kincstár volt. A Bánát visszafoglalása után, 1718-ban, az ottani birtokok is a kincstári javakat gyarapították. A kincstár a kezére jutott birtokoknak csak egy részén vezetett be sajátgazdálkodást. Pontosan még nem tudjuk megmondani, hogy hol és mekkora területeket tartott meg saját kezelésben. Birtokainak jelentős részét másképpen értékesítette, az uralkodó eladományozta azt, ami lényegében a kiárusítást jelentette. Tanulságos, miként árusították ki a Rákóczi-birtokokat, legalábbis azok túlnyomó részét. E birtokokból elsősorban azok a főurak kaptak, akik a szabadságharc idején is az uralkodóház oldalán állottak, a labanc főnemesek. így Pálffy János gróf, aki a szatmári békét az uralkodó megbízásából megkötötte, először a munkácsi uradalmat kapta, majd utóbb kicserélték azt a makovicai uradalommal. Illésházy Miklós gróf, a kancellár, a nagysárosi uradalomból, a mádi szőlőkből és a zombori birtokokból kapott részeket. Csáky Zsigmond gróf tárnokmester az ónodi uradalom felét kapta meg. Bánffy György gróf a sólyomkői uradalomhoz jutott, mert atyja nem ismerte el Rákóczi erdélyi fejedelemmé választását. A királyi kormányszerveknél szolgált közép- és kisnemesek közül is többen kaptak kisebb-nagyobb birtokadományt. A volt kuruc családok már nehezebben jutottak adománybirtokhoz. Ők örülhettek annak, hogy birtokaikat, ha hűségre tértek, megtarthatták. A Rákóczi-birtokokból a volt kuruc főúri családok közül egyedül a Károlyiak kaptak adományt, de ők is csak 1776-ban, amikor Károlyi Sándor fia és unokája az ecsedi uradalmat kb. 400000 forint értékben már megvásárolták.
