Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Második rész )
Idegen főurak jutottak a legkönnyebben a volt Rákóczi-birtokokhoz. Bizonyos összeget ők is fizetettek a kincstárnak, többnyire abban a formában, bogy a fiskussal szemben fennálló követelésük nyert kielégítést az adománnyal. Ez azonban inkább formaság volt, mert az eladományozott birtokok értéke jóval meghaladta azoknak a tartozásoknak az összegét, amelyeket a kincstár ilyen módon törlesztett. A diószegi uradalmat gróf Dietrichstein János Gottfried kapta. Az ónodi uradalom egy részét báró Sickingen Dámján nyerte adományul. A szerencsi uradalomhoz gróf Lamberg Ferenc jutott. A debrői uradalmat gróf Althan Mihály Keresztély szerezte meg. A legértékesebb Rákóczi-birtokokat, Sárospatakot Regéccel és Tokajhoz tartozó falvakkal az uralkodó herceg Trautsohn János Lipótnak adományozta. A területileg legnagyobb Rákóczi-birtoktömböt pedig, a munkácsi, a szentmiklósi és a dobronyi uradalmakat gróf Schönborn Lothar mainzi érsek kapta. 28 E példák mutatják, hogy a birtokadományozásoknál milyen elvek érvényesültek. A cél elsősorban az volt, hogy idegen családok jussanak a magyarországi birtokokhoz. Ezzel a magyar főnemességet idegen családokkal felhígították. Másodsorban a magyar főnemességet akarták a dinasztia iránt még inkább lekötelezni. A fiskális szempont, az ti., hogy az adományozás jövedelmet is biztosított a kincstárnak, szintén érvényesült, de nem olyan mértékben és jelentőséggel, mint a politikai. A Rákóczi-birtokoknál megállapítható politika érvényesült a töröktől visszafoglalt területek eladományozásánál is. Harruckern János György hadi biztos pl. a gyulai uradalom községeit és pusztáit, 2 falu kivételével egész Békés megyét, kapta meg 1720 körül, 1723-ban honfiúsították, 1729-ben báró lett. Az idegenek előtérbe kerülését tanúsítják a honfiúsítások is. A birtokadományban részesülők az országgyűléstől kérték, hogy ismerje el őket magyar honfiaknak. Az országgyűlés bizonyos taxa lefizetése ellenében megadta nekik az indigenátust. Az indigenák így a nemesség tagjai lettek. 1715-ben Savoyai Jenő herceg, Heister Siegbert gróf, Folch grófok, Hessen-Darmstadti Fülöp herceg, Schönborn Frigyes Károly gróf stb., 1723-ban a gróf Mercy, gróf Jörger, gróf Löwenburg, báró Petrasch, Mannagetta, Harruckern és Brockhausen családok több-kevesebb tagja nyert indigenátust. Az 1765-ben a nagyszombati jezsuita kollégium által kiadott naptárban, amelyet a szűkebb Magyarország tiszti címtárának is tekinthetünk, 64 grófi és 59 bárói család mellett 226 indigena családot találunk felsorolva, köztük az Abele, Aichpichl, Althan, Aspremont, Auersperg, Baumgarten, Berthold, Breuner, Buttler, Caprara, Caraffa, Daun, Dietrichstein, Dujardin, Hamilton, Harrach, Harruckern, Heister, Heilenbach, Hentaller, Herberstein, Hillebrand, Jörger, Kaunitz, Khevenhüller, Kinsky, Koch, Königsegg, Limburg-Styrum, Liechtenstein, Löwenburg, Mercy, Neffczer, Nostiz, Odeschalchi, Paar, Petrasch, Portia, Rottal, Saponara, Schilson, Schlick, Schönborn, Seilern, Sinzendorff, Stahrenberg, Sternberg, Trautmansdorf, Trautsohn, Lllefeld, Volkra, Wallis, Windischgrätz, Wratislav, Zinzendorff stb. családok. Ismert nevek, nemcsak az egykorú, hanem a korábbi és későbbi idők történetéből. Az idegen családok jelentékeny része nem telepedett le adományul kapott magyarországi birtokán. Voltak, akik hamarosan túladtak az adományon. Mások már hosszabb ideig megtartották, anélkül azonban, hogy az országba költöztek volna. Akadtak végül az indigenák között olyanok is, akik megtelepedtek birtokukon, gazdálkodtak és építkeztek is rajta. Ezek közül a már említett Harruckern János
