Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Bognár Tibor: A német lakosság elleni jogfosztó- és korlátozó intézkedések Somogy megyében (1946—1949)

esetében ez ténylegesen meg is történt, abban az esetben, ha vagyonukat a rendelet megjelenésekor még nem használták fel a telepítés céljaira és annak ténylegesen birtokában is voltak, 10 kh külterületi ingatlant, és egy házas belsőséget meg lehetett hagyni tulajdonukban. Ennek révén a mentesítő bizottságok a megye 71 községéből 2473 anyanyelves személyt vontak ki a kitelepítés alól. Összességében a megye 153 községéből 11 467 személy került a németekkel szemben lefolytatott jogfosztó és korlátozó eljárás alá.

16 Akitelepítésre 1948 tavaszán került sor, mely a rendelkezésre álló egyelőre bizonytalan hitelességű adatok alapján a megye 29 községéből 4708 személyt érintett, akik Németország szovjet megszállási övezetébe kerültek.

1 A kitelepítéssel azonban a németek elleni eljárás - tekintettel mintegy kétharmaduk mentesítésére - még korántsem fejeződött be, s a végleges birtokállapot kialakítása lényegében csak ezután kezdődött meg. A vagyonjogi rendezés szabályozására a kormány 1948. február 11-én bocsátott ki rendeletet, a telekkönyve zés lebonyolítását pedig az igazságügy-miniszter szabályozta március 18-án kiadott rendeletében.

18 Ezeknek a rendeleteknek alapján készültek el az 1950 nyaráig tartó rendezési munkálatok, és véglegesítették azt a már 1945 tavasza óta állandó mozgásban lévő birtokállapotot, mely a németekkel szemben lefolytatott jogfosztó és korlátozó intézkedéseket számszerűsítette. Egyelőre nem véglegesíthető adatként minimálisan 31 000 kh földterület szállt át az államra a németektől való elkobzások folytán a megyében, s állt a telepítés rendelkezésére. A fokozatosan kiterjedő és végül már a megye községeinek mintegy felét érintő eljárás később már népességi szempontból színmagyar községeket is érintett, mivel a német falvak lakossága a határok szomszédsága révén számos ilyen településen is jelentős földtulajdonnal rendelkezett. Az elkobzás a megyében 2300 házas belsőségre terjedt ki, melyek a Földbirtokrendező Alap tulajdonába kerültek.

20 Szinte kizárólag ennek révén nyílt meg a lehetősége az összességében 1466 belső telepes és a 955 felvidéki család elhelyezésének, akiket a hatóságok 34, illetve 53 községben heh/eztek el.

21 * * * Nemcsak a kitelepítettek, de az itthon maradó mentesített németek és a telepesek számára is keserves időszakot jelentettek az ezután következő évek. Nem volt könnyű és súrlódásmentes az élet ezekben a községekben, s az érintettek - a politika kiszolgáltatott szenvedő alanyai - többségükben bizonyára életük nagy megpróbáltatásai között tartják számon ezt az időszakot. Vitathatatlan, hogy a hazai németekkel szemben alkalmazott rendszabályok sok tekintetben az 1945 titán született általános érvényoí jogszabályokkal sem voltak mindig szinkronban. Ezek között is kimagasló elvi jelentőségű volt a Magyarország államformájáról szóló 1946. január 31-én kihirdetett I.tc, mely számbavéve az alapvető emberi jogokat a hazai németeket is érintő lényegi meghatározásokat tett: „Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai különösen:,,- szögezte le a törvénycikk - „a személyes szabadság, jog az elnyomatástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi szabadsághoz, a munkához és méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog s a részvétel joga az állam