Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Bognár Tibor: A német lakosság elleni jogfosztó- és korlátozó intézkedések Somogy megyében (1946—1949)

és önkormányzatok életének irányításában. Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül és e jogokat a magyar állam valamennyi polgárának minden irányai megkülönböztetés nélkül, a demokratikus államrend keretein belül, egyformán és egyenlő mértékben biztosítja." Ugyanezt erősítette meg a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről szóló 1946. március 23-án kihirdetett Vll.tc. is, amely bűntettnek minősítette azt a cselekményt, ha valaki „az állampolgári szabadság vagy jogegyenlőség érvényesülése ellen vagy nemzetiségi, faji, vagy felekezeti gyűlölködésre izgat, illetőleg annak felkeltésére alkalmas más cselekményt követ el." Nem szükséges különösebb éleslátás annak megállapítására, hogy ezek a jogi garanciák 1945 és 1950 között a hazai németeket nem részesítették védelemben. Vajon mennyiben tekinthető törvényes eljárásnak az eleve célzatos, futószalagon gyártott határozatokkal operáló, enyhén szólva kétes értékű bizonyítási anyagra támaszkodó nemzethűségi igazoló eljárás, vagy a büntethetőség alapjául nem bűntettet, hanem a puszta nemzetiség tényét helyező szabályozás? Törvényesnek tekinthető-e az a procedura, melynek tétje a teljes vagyonelkobzás és a szülőföldről való eltávolítás volt, s amely a védekezési lehetőség és lényegi jogorvoslat kizárásával történt? Úgy tűnik, a törvényhozás és a joggyakorlat egyaránt figyelmen kívül hagyta ezeket az ellentmondásokat. A „német fasiszta befolyás legveszedelmesebb zászlóvivőjének" kikiálltott hazai svábság jogfosztása ebben a megközelítésben jogosnak tűnhetett fel a törvényhozók szemében, s ezek az intézkedések a háború utáni évek Magyarországának társadalmában is megtalálhatták érdekektől motivált egyetértő bázisukat.