Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Második rész )

Az egyháziak, ugyancsak birtokaik nagyságrendjében, így következtek: Pécsváradi apátság 38595 hold 1 megyében Esztergomi érsekség 37847 hold 1 megyében Veszprémi püspökség 32385 hold 5 megyében Pécsi püspökség 26269 hold 2 megyében Jezsuita rend 25654 hold 6 megyében Bencés rend 19106 hold 6 megyében Pécsi káptalan 18864 hold 3 megyében Cisztercita rend 18699 hold 4 megyében Győri püspökség 16174 hold 4 megyében Pálos rend 15284 hold 8 megyében Veszprémi káptalan 13408 hold 4 megyében Győri káptalan 10283 hold 4 megyében A magyar kamara 38 640 holdjával, 1 megyében, 5. volt a birtokosok nagyságrendjében. A dunántúli nagybirtokosok jegyzéke több mindenről tanúskodik. A világiak között 1 főhercegnőt, 2 herceget, 17 grófot és 1 bárót találunk a főnemesek sorából. Az egyetlen köznemes: Festetics Kristóf is olyan családból származott, amelynek már egy grófi tagját: Festetics Pált is ott látjuk a nagybirtokosok között. Az esztergomi érsek, aki tisztsége alapján a Német-római Birodalom hercege volt, grófi családból származott, a győri püspök nem különben. A pécsi és a veszprémi püspök csak tisztsége alapján tartozott a főnemesek közé. A főnemesek között voltak olyan családok, amelyeknek több tagja is nagybirtokos volt. Herceg Esterházy Miklóson kívül 3 gróf Esterházy, herceg Batthyány Károlyon kívül 4 gróf Batthyány, továbbá 2 gróf Zichy, 1 gróf és 1 köznemes Festetics nevét olvashatjuk a jegyzékben. A nagybirtokos főnemesi családok egy része — Batthyány, Nádasdy, Esterházy, Széchényi — már a korábbi századokban is főnemesi nagybirtokos volt. Más részük a török kiűzése után, különböző úton-módon, emelkedett fölfelé, szerezte birtokát és rangját. Kettő kivételével magyar származásúak voltak. Az Althan és a Styrum-Limburg családok honfiúsított idegeneknek, indigenáknak számítottak. A gazdag pécsváradi apátság apátja még csak nem is honfiúsított idegen volt, a Német-római Birodalom grófja.

26 A dunántúli nagybirtokos főnemességnek az összetétele jellemzőnek tekinthető az egész anyaország uralkodó osztálya legfelső rétegének az összetételére is, annak ellenére, hogy az ország különböző részei nem kis mértékben el is tértek egymástól. A Dunán inneni kerülethez tartozó nyugati Felvidéken 1765-ben a főispánok sorában a gróf Barkóczy, Erdődy, Illésházy, Koháry, Pálffy, a báró Révay családok tagjai szerepeltek, olyan családoké, amelyek már a korábbi századokban is jelentős szerepet játszottak. Az újabb főnemességet gróf Grassalkovich és báró Koller családok tagjai képviselték. Csak egy főispán nem származott főnemesi családból: a nyitrai püspök. A Dunán inneni kerülethez tartozott a Duna-Tisza köze is, ennek 3 megyéjében 2 gróf Batthyány és 1 gróf Grassalkovich ült 1765-ben a főispáni székben. A Tiszán inneni kerületben a régi főnemesi családok közül a gróf Balassa, Csáky, Esterházy, Pálffy, a báró Döry család tagjait, az újabbak közül a gróf Keglevics, Sztáray, Schönborn családokét találjuk 1765-ben a főispánok között.