Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Lagzi István: Lengyel menekültek evakuációja a dél-dunántúli megyéken keresztül (1939—1940)

vállalkozott arra, hogy lengyel csoportokat, vagy egyes lengyel személyeket átvezessen a határon. A szervező munkát a helyiek által „Kis Józska" néven ismert (altiszt) személy végezte." [Kis Józska] apró ember volt és roppant ügyes, naponta találkoztunk és megterveztük az emberek táborból (táborokból) való behozatalát a faluba [Murakeresztúrra — L. I.]. Ha ez sikerült, akkor még aznap éjjel átvezettem őket a határon. Andrassek Márton barátommal hol csónakon, hol a jégen a Murán át, hol pedig a vasútállomáson vonattal juttatttuk át a lengyeleket Jugoszláviába. Murakeresztúron volt egy ember, aki az említett »Jozskaval« szervezkedett a táborban, valószínű parancsnok lehetett, Palmarczyk Mariannák hívták. Személy szerint ő gondoskodott a létszám folyamatos feltöltéséről..." A magvar segítők a határátlépés idejéről többnyire tájékozottak voltak, azt azonban sohasem tudták, hogy kit kísérnek át a határon. Általában 6—8 fős csoportokat indítottak a határra, de volt eset, amikor 15—20, sőt 30 fős csoport kalauzolását és a határon való átvezetését kellett biztosítani. A határátlépésre felkészült lengyelek Murakeresztúron a Kisfaludi utcai vendéglő közelében, illetve a vajgyár mögötti részen gyülekeztek, majd vagy gyalog, vagy lovaskocsikon szalmával letakarva közelítették meg a maygar—jugoszláv határt. „Egy alkalommal ...kivezettem 18 embert az állomás azon oldalára — írta Skobrics László — ahol már mező volt, s ahol a jugoszláv vonat állt. A vonat rendszeresen 5 órakor indult ...megvártuk míg a vámosok végigmentek a vonaton, ekkor szivárogtak a lengyelek a vonatra, a zöme csak akkor, amikor a vonat már indulóban volt. A mozdonyvezető tudott a dologról, ilyenkor gőzt eresztett ki a mozdonyból, úgyhogy egy darabig semmit sem lehetett látni és hallani."

62 Nagykanizsán és a határmenti helyiségekben szökést szervező lengyel tisztek és altisztek szerepét, felelősségét nem tudták „hirtelenjében" bebizonyítani, az irányítók közül a két hadnagyot ]Rodoniewicz és Grundniak[ kihallgatni nem lehetett mert időközben Siklósra, a büntetőtábornak lettek átadva."

63 A jelentéstételre kötelezett bizottság úgy vélte, hogy a „...lengyeleknek erre vonatkozó kihallgatása... teljesen meddő volna... A szökés részleteit, valamint az időközben szintén megszökött Kurkowski tizedes szerepét tisztázni szintén nem lehetett."

6

"* A katonai hatóságok megállapítása szerint a lengyel menekültek tervszerű szöktetését bizonyította többek között az is, hogy Dalman lengyel őrmester aznap szökött meg a nagykanizsai lengyel katonai menekülttáborból, amikor Rodoniewicz és Grudniak hadnagyokat letartóztatták és a siklósi büntetőtáborba szállították. A nagykanizsai honvéd állomásparancsnok szerint a sok kellemetlenséggel járó szökéseket csak úgy lehetett volna teljesen meggátolni „...ha a H. M. Úr által [lengyel katonai személyek részére — L. I.] engedélyezett szabadságot ismét korlátoznánk és a gyűjtőtábort a múlt év [1939] október havában javasolt kerítéssel vennénk körül."

65 Az 1940 január eleji szökések vizsgálata alig fejeződött be, amikor január 22-én Nagykanizsáról 12 polgári és 33 katonai menekült ismét Jugoszláviába szökött. Zágrábban azonban elfogták őket s a jugoszláv határőrhatóságok valamennyi szökevényt visszatoloncolták Magyarországra.

66 Nagykanizsán a helyi honvéd kémelhárító kirendeltség újabb nyomozásba kezdett. A nyomozók egyre többet tudtak meg a szökés előkészítéséről és gyakorlati végrehajtásának részleteiről. 1940 januárban két szökés közben elfogott katona a kihallgatáson elmondta, hogy „igen sok" lengyel katonai személy ment át hamis, illetve áinér-re szóló útlevéllel