Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Lagzi István: Lengyel menekültek evakuációja a dél-dunántúli megyéken keresztül (1939—1940)

Jugoszláviába. Jugoszláv területen Zágrábban az ottani lengyel konzulátusra irányították őket, ahol megkapták a további utasításokat. A szökés közben elfogottaknak — előzetes parancs szerint — útlevelüket meg kellett semmisíteniük, akik az utasítást nem hajtották végre, azoknak szigorú büntetést helyeztek kilátásba.

17 A nagykanizsai tábor lengyel tisztjei közül többen a szöktetés szervezésének gyanújába kerültek. Wladyslaw Gloud századosról 1940 január végén még semmi konkrét terhelő adat nem került elő, fellépése, viselkedése azonban magára terelte a figyelmet. A katonai nyomozók a „K" kirendeltségek tisztjei a januári szökések miatt fokozott mértékben figyelemmel kísérték a táborok életének alakulását. .Jelentem, hogy Gloud Wladyslaw lengyel százados a kávégyárban elhelyezett internáltak volt parancsnoka úgy előttem, mint a magyar tisztek előtt is gyanússá vált. Bizonyítékaim nincsenek, de minden jel arra mutat, hogy a szökéseket előkészítő szervnek hathatós tagja. Több ízben előfordult, hogy ellenőrző tisztjeim rajtakapták, amint tisztjeivel sugdolózott és a térképet tanulmányozták. A magyar tiszt megjelenésekor zavartan viselkedett — oly hírek is terjengenék körülötte, hogy azokat a lengyel internáltakat akik vonakodtak a szökésre adott parancsot teljesíteni, megfenyíti. Az őrszázad parancsnoka egy ízben szemébe mondta, hogy erős a gyanúja, hogy a szöktetésben tevéken}' részt vesz. Azt válaszolta »az én helyemben Ön is ezt tenné«, általában a lengyel legénység hangulatát terveinek megfelelően tudja irányítani"

68 A nagykanizsai lengyel katonai internáló tábor parancsnoksága a szökések megismétlődésének elsődleges okát abban látta, hogy a polgári menekülteket a hatóságok alig-alig tudták (akarták) ellenőrizni. A Jugoszláviából visszatoloncolt vagy Magvarország különböző helységeiből Nagykanizsára utazó lengyel személyek — a jelentés szerint — katonai mivoltukat letagadva a helyi polgári táborba kerülhettek a közigazgatási hatóságok „felelőtlensége" miatt. Az esetben ha akarnak órákon vagy napokon belül ismét megszökhetnek... Amennyiben a polgári táborokból az internáltak minden legkisebb fenyítés nélkül úgy szökhetnek meg, ahogy akarnak — mint ahogy az a gyakorlatban van a szökések megakadályozását végrehajtani lehetetlen."

69 A táborparancsnokság szerint ez az eljárás elkedvetleníti a csendőrséget, a határőrséget és egyéb közbiztonsági szerveket is, ha látják, hogy azokat akiket fáradságos munkáival sikerült a táborba már másodszor visszahozni, senki semmi fenyítésben nem részesíti. " 0 Az új táborparancsnok (a leváltott Gunde alezredes utóda) az elfogott, illetve a visszatoloncolt lengyeleket rendszerint letartóztatta, majd büntetőtáborba utaltatta. A nagykanizsai tüzérlaktanyában, a József és Károly laktanyában fogva tartott (magukat polgári menekülteknek valló, de valójában katonai álományú) lengyelek mielőbbi szabadonbocsátásáért Zaranski budapesti lengyel főkonzul is közbenjárt a KEOKH vezetőjénél, Pásztói Ámon miniszteri tanácsosnál. A letartóztatottak rövid idő múlva visszanyerték szabadságukat. 1 A szombathelyi III. hadtestparancsnokság a januári szökésekkel kapcsolatban szintén megállapította, hogy Nagykanizsa „...az a hely, ahol a lengyel int.[ernáitjak szökését elősegítik és végrehajtják,... a tábor szinte g'űtőbelye az ország területéről, sőt Németországból is ide szökött katonai személyeknek..."

11 A nagykanizsai táborparancsnok több jelentésében felhívta elöljáróinak (többek között a H. M. 21. osztály) figyelmét arra, hogy a „...szökéseket sokban elősegítik a városban elhelyezett polgári menekültek és esetleg közreműködnek a városban [magánházaknál — L. 1] lakó lengyel tisztek is." 3 Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy amíg egyik oldalon a szökések