Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Lagzi István: Lengyel menekültek evakuációja a dél-dunántúli megyéken keresztül (1939—1940)

voltak kevesen azok sem, akik a magyar-jugoszláv határ megközelítésében és átlépésében is segítettek. A Somogy megyei kiskomáromi magyar gyógyszerész a nagykanizsai „szöktető szervezet" megbízásából polgári ruhák beszerzésében és a magyar—jugoszláv határhoz való szállításában vett részt. Modlinski [Miodonskij lengyel katolikus pap a Budapest—Nagykanizsa közötti összeköttetést biztosította. Miodonski tevékenységét jól konspirálták, mert terhelő bizonyíték ekkor még nem merült fel ellene. Az 1940. január 6-ai rendőrségi vizsgálat csak annyit állapított meg, hogy „...Miodonski lengyel pap-ezredes, Budapesten tartózkodik. Arra vonatkozólag, hogy nevezett Nagykanizsa és Budapest között az összeköttetést fenntartaná — a nyomozás során — támpont nem merült fel. Miodonski összeköttetéseit és tevékenységét csak Budapesten való megfigyeléssel lehetne ellenőrizni és megállapítani."

54 Viera Latwajtysowa (egy lengyel százados felesége) útleveleket és a Budapesten beszerzett civil ruhákat juttatta el Nagykanizsára.

55 Az 1940 január eleji szökéseket kivizsgálva fény derült arra is, hogy a nagykanizsai „szöktető központ" hogyan juttatta át a szökésre parancsot kapott lengyeleket a magyar—jugoszláv határon. A Nagykanizsáról 1940. január 3-án megszökött lengyeleket pl Rodoniewicz és Grudniak lengyel hadnagyok búcsúztatták el Kurokowski [helyesen: Kurkowski — L. I.] tizedes este Murakeresztúrra, Andrassek Márton földmpűves házába vezette..., másnap kora reggel egy jugoszláv egyén jött be a házba, aki — miután Kurokowski tizedestől jutalmat kapott — 9 lengyelt csónakon a Murán keresztül jugoszláv területre szállított át, ahol egy máivárakozó teherautón Zágrábba, az ottani lengyel konzulátusra utaztak.""

16 A szöktetésnek számtalan módját alkalmazták. A magyar vasutasok segítségével Murakeresztúrnál teher és szeneskocsikon a lengyelek százait szöktették át a magyar—jugoszláv határon.

5 Több lengyel tiszti csoport Murakeresztúr községen keresztül kísérelte meg a magyar—jugoszláv határ átlépését. Az egyik csoportot 1940. január 6-án reggel a murakeresztúri vasútállomás közelébe vezették a magyar kísérők. Az állomásra a Jugoszláviába közlekedő személyvonat reggel öt óra körül érkezett be. A nyomozati jegyzőkönyv szerint „Miután a vonatot [magyar] határhatóságok átvizsgálták, egy, a pályaudvaron szolgálatot teljesítő őrmester [?] jelt adott a lengyel csoportnak, mire ...a jugoszláv vonatszemélyzet átvette őket.".

58 A vizsgáló bizottsági jelentés és a nyomozók által összegyűjtött információk között lényeges eltérés, valamint néhány ellentmondás is van. A bizottsági jelentés határozottan leszögezte, hogy: „január hő 6-án reggel a Murakeresztúri vasútállomáson szolgálatot teljesített Berghofer Ferenc tsz. szakaszvezető, Houesz parancsnok... a pályaudvaron semmi különös dolgot nem észlelt. Őrmester Murakeresztúron egyáltalán nincs. [...] Altiszt január 6-án reggel a pályaudvaron nem tartózkodott."

59 A jelentés elkészítői lehetetlennek tartották azt, hogy Murakeresztúrról január 6-án reggel a pályaudvaron, vagy annak kívül eső rendező részén szolgálatban volt két tsz. szakaszvezető a szökni akaró lengyeleket szökésükben támogatott volna, mert éppen ők voltak azok, akik az előző napon jjanuár 5-én[ a 41 fő szökevény összefogásán buzgón közreműködtek. Murakeresztúr-on a határvadász őrs minden egyes altisztje és tisztese e tekintetben teljesen megbízható."

60 A Murakeresztúr környékén evakuáló lengyel katonai személyeknek adott magyar segítségről, Andrassek Márton házának ( a házigazdának) szerepéről Skobrics László visszaemlékezésében találunk adatokat. Murakeresztúron több helyi lakos