Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Lagzi István: Lengyel menekültek evakuációja a dél-dunántúli megyéken keresztül (1939—1940)

átjuthatnak Jugo.-ba. Erre a tisztek megjegyezték »igen,igen, a rendőrségen is ezt mondták nekünk« és eltávoztak a hajómról."

48 A Lengyel katonai személyek kijelentése széles körben nagy meglepetést keltett. A B. M. államrendészeti osztályhelyettes vezetője — a félreértések elkerülése érdekében — levélben értesítette a H. M.-et, hogy a rendőrhatóság a menekült lengyeleknek olyan felvilágosítást nem adott, hogy szabálytalanul hol szökhetnek ki az országból."

49 Az evakuációval kapcsoltos levéltári kutatások során első ízben derült fény arra, hogy Magyarországon keresztül — a lengyelekhez hasonló útvonalon — a franciaországi „cseh légióba való belépés céljából csehek (és szlovákok) is szöktek Franciaországba. Több jelentés beszámolt arról, hogy „...a budapesti francia követség Magyarország területén a Franciaországban megalakult csl. [csehszlovák — L. L] légió számára a Protektorátusból származó egyénekből toborzást végez. Az ügy felderítése során megállapítást nyert, hogy a jelentkezéseket elfogadják ugyan, de okmányokkal nem látják el az ajánlólevél nélkül érkezőket. Ellenben pénzsegélyátadásával utasítást adnak, hogy az illetők utazzanak Nagykanizsára, onnan — a lengyelekhez hasonlóan — gyalog menjenek a kb. 15—20 km. távolságban fekvő [jugoszláviai — L. L] Kotor községbe, ahová a határon biztosan átjuthatnak, mert a közelmúltban ott tizenketten hasonlói körülmények között már át is mentek. Belgrádba érkezve a francia követségen ...útlevelet kapnak, amellyel Franciaországba utazhatnak."

50 A pécsi IV. honvéd hadtestparancsnokság 1939. november 8-i jelentése a szökések mechanizmusára hívta fel a katonai hatóságok, elsősorban a H. M. 21. osztályának figyelmét. A Lengyel tisztek a budapest Váci utca 36. szám alatt lévő lengyel katonai parancsnoktól, Dembinski lengyel tábornoktól kapják a parancsok a szökésre... a lengyel tisztek bemondása szerint állítólag magyar és olasz hatóságok hallgatólagos beleegyezésével, hamis útlevéllel és vízummal látják őket el, a Franciaországba való tovább utazás céljából... fenti jelentést megerősíteni látszik azon tény is,hogy a Budapest-Róma-i gyorsvonaton Murakeresztúrnál [naponta — L. L] 60—80 lengyel lépi át állítólag a magyar határt."''

1 a) „ Lengclszöktető központ" Nagykanizsán 1940. január első hetében a nagykanizsai lengyel katonai táborból 23 fő katonai és 34 fő polgári menekült megszökött. „Ezek közül 7 katonai és 34 polgári szökevényt I. 5-én Murakeresztúron a magyar határvadászok elfogtak, 16 fő katonai egyén nem került elő.""

12 A szökés körülményeinek kivizsgálására bizottságot neveztek ki. A bizottság által készített jelentés a nagykanizsai „szöktető központ" meglétére és működésére nézve fontos adatokat szolgáltatott. A bizottsági jelentést követő nyomozás során kiderült, hogy a nagykanizsai szöktetési (utaztatási) szervezet vezetője Symahsky [Szymahski — L. L] Nagykanizsán internált alezredes, ...Nawojski lengyel hadnagy, aki a nagykanizsai „Kis-Royal"ból ...tart fenn kapcsolatot Budapesttel és a határnál lévő [magyar — L. L] bizalmi emberekkel..."

53 A „szöktetési szervezet" munkatársa volt még Szpender kapitány, aki a II. világháború kitörése előtt a lengyel vezérkar hírszerző osztályán teljesített szolgálatot. Wiltman (Witman?) őrvezető a polgári ruhák beszerzését és a jugoszláv határhoz való szállítását biztosította. A nyomozás során bebizonyosodott, hogy a magyar lakosság közül sokan aktívan segítették az evakuáció előkészítését, de nem