Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Andrássy Antal: A somogy—baranyai 44-es dandár szervezése és harcai 1919-ben

a harc közben vigyáztak kevésbé tapasztalt társaikra. A munkászászlóaljhoz került alárendeltként egy félszakasznyi géppuskás lovas is, Kohn Miksa szakaszvezető parancsnoksága alatt. Június 16-án befejeződött az V. hadtest szervezése és felvonulása, ezért Hadseregparancsnokság elhatározta, hogy támadásba indul. Másnap, 17-én kapta a támadási parancsot az V. hadtest és a 8. hadosztály, melynek alárendeltségébe a 44-esek tartoztak, Érsekújvár irányába a támadási irány bal, déli szárnyán kellett támadnia. Míg a két másik hadosztály (3., 4.) erős ellenállásba, addig a 8. hadosztály gyengébbe ütközött és előnyomult június 17-én Csúz, Kürt, Perbete és Marcalháza vonaláig.

126 A másnapi támadásnál június 18-án a cseh intervenciósok nyomása Lévánál enyhült és délután megkezdték visszavonulásukat. Ezen a napon a hadosztály egységei átkeltek a Nyitrán és Bánkeszi vonalát elérték. Ezen a napon a Duna-Tisza közétől elvonták a 2. hadosztályt és a Kisalföldön vetették be. 19-én a 8. hadosztály Érsekújvártól keletre Óhaj és Zsitvafödémes határánál, délkeletre pedig Komáromszentpéternél és Marcalházánál harcolt.

127 A június 12-én Kaposvárról elindult munkászászlóalj néhány tagjától fennmaradt visszaemlékezések szerint a 44-esek az egy hétig tartó harcokban Érsekújvár előtt álltak. A legnagyobb figyelmet a hadvezetés erre a frontszakaszra, az V. hadtestre fordította. A frontszakasz déli szárnyán harcoltak a somogyiak és részt vettek a június 17-i harcokban, melynek során rohammal elfoglalták Csúzt és Perbetét. Itt a munkászászlóaljban harcoltak a diákok is. A munkászászlóalj a perbétei harcokban esett át a tűzkeresztségen. A faluhoz közel eső Bajcs községnél, két nap múlva az erdőnél ütköztek meg a cseh légionáriusokkal. Június 19-én reggel a zászlóalj felderítő járőre jelentette, hogy másfél kilométerre egy erős, század erősségű, nehéz géppuskával és gyolyószóróval ellátott egység vonul ellenük. A zászlóalj két százada gyorsan felfejlődött. Jobbról a 13. számú diákszázad az erdő szélén rejtőzött el, akiket az idősebb katonák féltettek, másrészt, ha az ütközet megkezdődött, a terv szerint a cseheket oldalba támadják. A zászlóalj géppuskásai magasabb ponton, egy betemetett kútnál foglaltak lőállást. — „Már javában folyt az ütközet, amikor az erdőben lévő iskolások — a nagy izgalomban nem várták be az oldalozásra szóló jelet — kitörtek és rohantak a csehekre. Rögtön parancsot kaptak a visszavonulásra, de addigra sok sebesült volt közöttük. A csehek azonban úgy meg voltak lepődve, főleg a diákszázad hurrá kiáltásától, hogy rögtön észre lehetett venni a bomladozást soraikban. Ekkor léptünk mi géppuskások működésbe. Alig adtunk le néhány sorozatot, amikor észrevettük, hogy az egyik présház mellett, ahol a csehek egy golyószórója volt elhelyezve, fehér zászlót emelgetnek a magasba. Azonnal másfelé irányítottuk a tüzet." A cseh golyószórósok megadták magukat, de ekkor még a bal oldalon folyt a harc, és a nagy hurrá kiáltozás után pár perc múlva valamennyi ellenséges katona megadta magát.

128 A harcban súlyos sebesülésébe belehalt a kaposvári kereskedelmista tanuló, Kláb Simon vöröskatona (1901—1919), valamint Ódor József festőmunkás, Süle Károly és Tengerdi Sándor építőmunkás a munkászászlóaljból.

129 Mivel Bajcs Érsekújvár kulcsa volt, az ellenség tüzérséget, páncélvonatot összpontosított. A reggel óta tartó egész napos küzdelemben sajnos, a páncélvonatot nem sikerült leküzdeni és így Bajcsot teljesen nem foglalhatták el.

130 A 8. hadosztály élei Érsekújvár körzetét elérték és ezért a csehek annak elestét biztosnak, Pozsony sorsát pedig megpecsételve látták.

131