Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Andrássy Antal: A somogy—baranyai 44-es dandár szervezése és harcai 1919-ben

Stromfeld elgondolása szerint azonban nem Pozsony irányába folytatódott a támadás, hanem az V. hadtest elhatározását hagyta jóvá, amely a Garam és Turóc völgyében Ruttka felé, míg a hadtest zöme (8., 3-, 2. ho.) Nyitra és Vágsellye irányában támadott. A parancs szerint a 8. hadosztály, azaz a 44. dandár Érsekújváron felzárkózik s Nagysurány és Tótmegyerre előreküldött egységek figyelem elterelésével Vágsellye irányában a támadásra felkészül. Sajnos, az ellenség a Pozsony irányában elmaradt támadást felhasználta erőinek átcsoportosítására és megerősítette Érsekújvár és Pozsony védelmét. Június 19-én a 8. hadosztály egységeivel, igya 44-esek, Érsekújvártól keletre, illetve Ógyalla—Komáromszentpéter és Zsitvatőpuszta vonalában állt. A 44-es munkászászlóalj Komáromszentpéter község irányában támadott. Gyalogmenetben este érkeztek a községhez. A kastélyban egy cseh ezred törzse székelt. A reggeli órákban körülvették a cseheket és mintegy 500 méterre egy nagy búzatáblában megközelítették a kastélyt. — „Amikor már csak 60—80 méterre voltunk a tanyától, gyors iramban leadtunk 2—3 össztüzet és megtévesztésükre elkezdtünk kiabálni, második szakasz balra, harmadik szakasz jobbra!" — emlékezett vissza Kovács Miksa.

132 A bekerítés csak félig sikerült, sajnos a törzs nagy része autón elmenekült. Egy cseh alezredest és néhány tisztet azonban sikerült elfogni. Június 19-én és 20-án a 8. hadosztály katonáit már nem az előző napi támadó lendület jellemezte. Ugyanis előző napon érkeztek meg a hadosztályhoz azok a hírek, melyek az antanttal való tárgyalásról tudósítottak. A katonák ennek következtében a támadást nem akarták folytatni. Bár június 20-án a 44-es gyalogezred egységei Érsekújvárra behatoltak, azonban az ellenséges páncélvonat elől visszavonultak, később ezt a tüzérség leküzdötte.

133 Június 23-án a déli 12 órai hadseregparancsnoki helyzetjelentés szerint a 8. hadosztály vonalán az ellenség gyengébb erőkkel egy páncélvonattal Rendve felé előrenyomult. — ,JBajcs község visszafoglalása, valamint Óg'alla és Komáromszentpétr újbóli birtokba vétele saját csapataink támadási kedvének híján nem volt végrehajtható. "

134 Az antant-jegyzék elfogadása, a támadást beszüntető parancs és a visszavonulás híre elkeseredést váltott ki a katonákból. Az elkeseredés a fegyelem lazulásához is vezetett, különösen, amikor kitudódott, hogy néhány tiszt a munkászászlóaljból átszökött a csehekhez. Bár ez nem volt általános. Éppen Komáromszentpéternél a 14. század korábbi, most a fronton június 19-től a zászlóalj parancsnoka, Adorján József (1894—1973) főhadnagy- súlyosan megsebesült, aki az utolsó percekig hősiesen, az egysége élén vezette a rohamot.

135 A 14. század parancsnoka ekkor június 19-től a fronton Fekete Jenő tartalékos főhadnagy lett. A fronton valamennyi egységnél kedvetlenség és bomlás jelei mutatkoztak. ,A Latinca-egység, amely megőrizte fegyelmezettségét, parancsot kapott, hogy térjen vissza elsőként Kaposvárra."

136 A cseh fronton harcolt 44-es III. zászlóaljról, akiknek többsége — a 9—11. század — tolnai és bárányi fiatalokból állt, a frontszakasz jobb szárnyán harcolt. Nagyon kevés forrásértékű dokumentummal rendelkezünk tevékenységükről. Ismerjük június 21-én, a visszavonulás előtti napokból a zászlóaljparancsnok nevét, aki megegyezett a frontra induló munkászászlóalj parancsnokával. Szentirmay százados zászlóaljparancsnok június 21-én, Újgyallán a hősi halált halt Hartman János tolnai katona eltemetéséért a helyi direktórium elnökének 110 koronát fizetett.

137 A 10. század parancsnoka Palásthy László szekszárdi főhadnagy volt. Június 20-án a szekszárdi Igazság című lapban a század legénysége üdvözletét küldte az otthoniaknak.

138